Kedves Hozzászólók,

 

 

elnézéseteket kérem, ha bumfordi fogalmazásommal sértettem bármelyikőtök stilisztikai érzékét. Mentségemre szolgáljon, hogy a fórumbeli hozzászólásokat nem írásműnek, hanem élő beszélgetési formának tekintem, úgy írok, ahogyan egy köznapi helyzetben beszélek. Annál is inkább, mivel nem volna időm írogatni, ha hosszasan kéne fogalmaznom, és mert nem is akarok elrejteni semmit. Ez az attitűdöm -- hogy a nevemet vállalom, és az életem lényegében nyitott könyv -- biztosan zavaró és irritáló egyesek számára, míg másoknak tetszik. Nyilvánvalóan azt is elfogadom, ami ezzel (és általában a tévészereplésekkel) együtt jár --  hogy vannak, és mindig lesznek, akik nem kedvelnek.

 

Azért szólaltam csak meg, mivel Ein Gespenst azt mondja, hogy ti a bolondját járatjátok velem, és én a bolondját járatom veletek. Nem érzem, hogy gúnyt űztök belőlem, és nekem biztosan nincs szándékomban gúnyt űzni belőletek. Megtisztelőnek tartom, hogy foglalkoztatok ezzel az ötlettel, és megtisztelőnek tartom, hogy a topiknyitó megnyitotta ezt a topikot. Nyilvánvalóan belejátszhat ebbe a hiúságom, de más okom is van rá: mindig szerettem volna megmaradni civil publicistának, szerettem volna kimaradni a pártos háborúkból, más nyelvet használni, megkockáztatni eretnekségeket. Ezért nagy megtiszteltetés, hogy civilként gondoltok rám. Olyasfajta megtiszteltetésnek érzem, mint azt, amikor egy író  találkozhat az olvasójával -- ez az író számára megtiszteltetés, és nem az olvasó számára. Mert megtisztelő, ha emberek véges életükből, szűkre szabott idejükből egy másik embernek figyelmet szentelnek, és azt ki kell érdemelni.

 

Amint írtam korábban, a köztársasági elnöki poszt politikai alkuk tárgya, ebben egyetértünk Ein Gespensttel. Nem lesz belőlem köztársasági elnök, és ez rendjén való, túl fiatal is vagyok hozzá (38), és nem is biztos, hogy jól tudnám csinálni (bár megpróbálnám). Ez nem is lényeges.

 

Azt akartam elmondani, hogy egy civil kezdeményezés, egy ilyen beszélgetés is megdöbbentően messzire eljuthat -- van erőtök, több, mint gondolnátok, és minden bizonnyal annál nemesebb ügyekre is lehet fordítani, mint az én köztársasági elnöki jelölésem szorgalmazása.

 

Amióta megnyitottátok ezt a topikot -- valamint valaki a Klub Rádióban Bolgár György műsorában is bedobta a nevemet --, meglehetősen sok helyről és sokszor hallottam vissza, hogy jelöltetek engem. Kormányfőtanácsadótól, politikustól, civiltől, egyetemi kollégától, kulturális kiválóságtól, popsztártól és tévésztártól is visszahallottam, olyan embertől is, aki ismer személyesen, de olyantól is, aki nem. Volt, aki csodálkozott, volt, aki örült, volt, aki a fejét csóválta, volt, aki azt mondta, hogy remek ötlet, volt, akinek az jutott eszébe, hogy miért nem inkább őt... Ez megint nem lényeges. A lényeges -- és szerintem nagyszerű, egyszersmind kissé ijesztő -- dolog az, hogy egy ilyen fórum, amely lehetne afféle érdektelen homokozó, elkezdi a maga életét élni, és hat.

 

Szeretném, ha ezt tudnátok.