Attól tartok, hogy hiába mondok bármit. Itt nem békét akarnak sokan, hanem háborút. Ha pedig sokan akarják, meglesz. Az emberiség eddig sem volt képes meglenni háborúk nélkül, és most sincs meg. Az a szó, hogy világbéke valószínűleg nem létező fogalom. A mai világban meg nem teheted meg, hogy kivonod magad a globális mókuskerékből. Vagy mégis? Talán csak az az akadálya ennek, hogy egy önellátó, elszigetelt ország többet nélkülöz mint egy más országokkal kereskedő ország. Az emberek talán többet dolgoznak, kevesebb pénzért. De lehet, hogy szabadabbak? Ugyan mi tart fogva minket? A saját kapzsiságunk és vágyaink. Mert látjuk, hogy másoknak mennyivel jobb, mert azok mennyivel gazdagabbak. Gazdagabbak? És attól tényleg jobb nekik? Hol van a határ? Az embereknek ha már van Trabantjuk, Suzukit akarnak, ha van Suzukijuk, akkor Opelt, ha van Opel BMW-t ha van BMW Ferrarit. Ha van lakás villát, ha van villa felhőkarcolót. Ha van felhőkarcoló az egész világot. Belül van a probléma. Persze mindenki jobban, és könyebben akar élni. De a sok siránkozónak már mindene megvan egy emberi élethez, mégsem elég. Valóban. Van kalács, van lekvár de méz kell. A vezetőinknek is az a fontos, hogy nekik még több legyen, és hogy uralkodjanak másokon. Hát ez van.