Egyébként meg úgy látom, hogy a topikban ismét a szűkagyú jó magyar rinyálás uralkodik. A "hontalan globálpatriótákat" leanyázzák a "vérmagyar hazafiak". A lényeg, hogy anyázzunk és jól megmondjuk másnak hogy hogy helyes magyarnak lenni, ahelyett hogy meghallgatnánk.
Nevetségesnek tartom, hogy addig amíg a föld lakosságának 80 százaléka a magyar életszínvonal alatt tengődik, amíg Bombay és Calcutta utcánin emberek élik le az életüket a születéstől a halálig egy szál rongyban, amig Etiópiában vagy Szudánban éhendöglenek, Zaire-ben lemészárolják egymást, Zimbabwe-ban tömegesen AIDS-ben pusztulnak el a legnagyobb szegénységben addig ebben az országban mindenki azt képzeli, hogy neki azok a dolgok járnak amik a földön csak a leggazdagabbaknak. Kicsinyes, irigy,, kapzsi, önző, önsorsrontó, totális önértékelési zavarban szenvedő, a valódi értékeket becsülni képtelen, nagyravágyó acsarkodó tacskócsorda vagyunk. Tisztelet a kivételnek. Ebben az országban mindenki azt nézi, hogy mije nincs és hogy még mi jár neki. Új Delhi nyomornegyedeiben mi jár az embereknek? Nekik ennivaló sem jár! Az a helyzet, hogy itt európában az emberek jó dolgukban nem tudják mit csináljanak. Az átkosban még kiröhögtük a nyugatot, amikor a dolgozók sztrájkot szerveztek olyan bérekért amikről mi még álmodni sem merhettünk. Haha, EZEK sztrájkolnak b+? Van pofájuk mikor nekünk nemhogy autóra, de kajára is alig futja? Észre kellene venni, hogy a világ népességének gazdag hányadához tartozunk. És persze van szegénység is, de az átlagot kell nézni. De a magyar embernek ez nem elég. Ugyan kérem Kína? Messze van, talán nem is létezik! Messze van? Már nincs messze! Kína ide is betette a lábát!
Hogy én miért mennék el innen? Sosem akartam elmenni. Nem tudok. Éltem külföldön eleget. Lehet ott élni, de egy fél élet után sosem fogom magaménak érezni azt az országot, azt a kultúrát. Nem leszek állampolgár, nem lesznek olyan jogaim. Nem lesz szavam. Nem fogom érteni őket, és ők sem fognak érteni engem. Bár én az ittenieket sem értem. Igaz nem én kéregetek a piros lámpáknál, vagy nem én árulok "Fedél nélkül"-t. De szegény családból származom és tudom mi az a nélkülözés, noha éheznem nem kellett soha. Akik ma és mindenhol máshol is rinyálnak, azon nem az igazán szegények. Azok nem azzal vannak elfoglalva, hogy hova menjenek külföldre, hanem azzal hogy mit egyenek. Nem egy külfölditől hallottam, hogy a magyarok állandóan sírnak, és csak panaszkodni tudnak. Én szégyelltem magam. Nagyon.
Ami nagyon nem tetszik az a végtelen intolerancia ebben az országban. Ez nagyon jól látható a közutakon és a politikában. Hogy mindenki sír, itt minden mindig szar. Hogy egymás véleményét nem tartjuk tiszteletben. HOgy egymást nem tiszteljük. Hogy az öregeinket sem tiszteljük már. Hogy mérhetetlen gyűlöletfolyam árad az emberekből ha ez a téma kerül előtérbe és saját honfitársaikat gyűlölik. Mert gyűlölik saját magukat is. Szégyellje magát minden magyar, aki a másikban csak a rosszat és a nemzetellenest látja.
Meg kellene állni egy kicsit és elgondolkodnia mindenkinek, hogy miért is olyan szar a világ egy olyan országában élni, amelyről a föld lakosságának többsége csak álmodik. Nem az anyagiak miatt. A gyűlöletet nem lehet gyűlölettel irtani. A gyűlölet csak gyűlöletet szül. És a mi politikusaink ezt tanítják nekünk. Egyetértek. Le kellene cserélni a nagy részüket. Azzal viszont nem értek egyet, hogy mindet egy kalap alá vesszük. Egyszerű olyat mondani, hogy takarodjon mind. Olyan ez, mint amikor mindenkit lenemzetellenesezünk, vagy lezsidózunk. Utána meg kiirtjuk. Nem másokat kell kiirtani, hanem a gyűlöletet és az onpusztító kisebbrendűségi érzést saját magunkból! A yuppiek, a kopasz agresszív verőemberek és a nylonkurvák sem magyar találmány. Ezt mind onnan kaptuk, ahova most sokan olyan nagyon vágynak. A "fejlett, kultúrált" nyugatról és amerikából. Hiába menekülsz ezek elől, mert nem országfüggő.