Amúgy nem kérdés, hogy szégyelnivaló mocskos idők voltak ezek, de már elmúltak. Momentán itt béke van és állítólag demokrácia, míg keleten háború és háborús állapotok. Hidd el, sokat tennél a saját lelki békédért (és mondjuk az enyémért is), ha nem csak az akkori elállatiasodott antiszemita tombolást vennéd észre, hanem az alkalmankénti mentési szándékot kísérleteket is.Valamint nem méricskélnéd patikamérlegen,hogy míg ez x% volt amaz x/10.. Ezt nehéz megítélni utólag..
Nemtom szoktál e erre járni: http://www.degob.hu

Persze ha most innen is ideválogatsz néhány szaftos rémtettet akkor nem értetted meg mire gondoltam, de hátha észreveszed azt is, amiről amúgy nem szoktál megemlékezni. Pedig olyan is volt.

Idézet onnan.
Mint azt említettük, a rendőrök humánus viselkedésének, ellenállási tevékenységének példái elsősorban Budapestről, a nyilas puccsot követő időszakból valók, azonban a nyári deportálások idején is előfordultak pozitív esetek.

A fent említett Csetényi László munkácsi rendőrkapitány mellett a visszaemlékezésekben Lukáts Pál, békéscsabai rendőrkapitány is kedvező színben tűnik fel. "Lukács (sic!) rendőrkapitány kifejezetten zsidóbarát volt, ezért hamarosan el is helyezték." [29]

Az újpesti rabbit június 28-án a zsinagógából vitték a gettóba. "A rendőrök között volt két jóindulatú is. Pl. a rendőr vette át másnap a postán érkezett leveleket és betekintést engedett, holott ez meg volt tiltva."[30]

A kótaji zsidókat előbb a nyíregyházi gettóban tömörítették, majd átszállították őket az egyik gyűjtőközpontba. W. K. a gettóról nem őrzött kifejezetten negatív emlékeket: "Ezen a helyen a rendőrség ügyelt fel ránk, nagyon rendesen bántak velünk, élelemmel is elláttak."[31]

A beregszászi rendőrökről több visszaemlékező is kedvezően nyilatkozott. "...a rendőrség megkezdte Beregszász kiürítését utcák szerint. Általában elég jól bántak a szerencsétlenekkel."[32] A beregszászi rendőrség egyes tagjai ennél többre is vállalkoztak, aktív embermentő tevékenységet is folytattak. "Több esetről is hallottunk, hogy megszöktek, sőt a beregszászi rendőrség segített ebben."[33]

A nyilas hatalomátvételkor a munkaszolgálatos századok kivételével már csak Budapesten voltak zsidók. A következő hónapokban ennek az összesen 150-200 ezer embernek az élete állandó veszélyben volt. A nyugati deportálások mellett a nyilasterror is sok áldozatot szedett. A gyilkosság-sorozatnak két csúcsidőszaka volt: az október 15-ét követő pár hét, majd a nyilas vezérkar nyugatra távozása (december 21.) és a felszabadulás között eltelt időszak. Ebben a periódusban a budapesti rendőrség egy része jelentős mentési erőfeszítéseket tett.[34] Nem azt állítjuk, hogy rendőrök nem működtek közre egyes zsidóellenes akciókban (így például a Népszínház utcai - Teleki téri munkaszolgálatos ellenállás letörésében október 15-16-án), és azt sem, hogy a rendőrség mint testület embermentésben felvette a versenyt az ekkor aktivizálódó diplomáciai karok (svéd, pápai, stb.) tevékenységével. De az kétségtelen, hogy a rendőrök nem egyszer fegyverrel akadályozták meg a nyilas bandák gyilkossági kísérleteit.[35]

Külön kell szólni arról a védelemről, amelyet a rendőrség a július végén megnyíló Vadász utcai épületnek, a "Svájci Követség Idegen Érdekekkel Foglalkozó Ügyosztályának" biztosított. A 29. sz. alatti ún. "Üvegház" a svájci mentőakció egyik centrumává és a fiatal cionisták irathamisító és menedékközpontjává vált, ahol több mint 2000 embert bujtattak. A rendőri jelenlét komoly védelmet jelentett a nyilasok ellen. December 28-án két rendőrtiszt, Fábry Pál főhadnagy és Horváth Attila zászlós határozott fellépésének köszönhette az életét az a mintegy 800 zsidó, akiket a házba betörő nyilasok kihajtottak az utcára, "átköltöztetés" céljából.[36]

Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a budapesti rendőrök sokszor biztosítottak védelmet a budapesti zsidók megmentésén fáradozó külföldi diplomatáknak, akiknek diplomáciai immunitása az idő előrehaladtával egyre kevésbé érdekelte a nyilasokat.[37] Egyes esetekben a rendőrök aktívan is segítették a diplomáciai embermentést. Ennek az együttműködésnek leismertebb példája a Raoul Wallenberg és Tarpataky Zoltán, az V. kerületi rendőrkapitányság főfelügyelője között létrejött kooperáció.[38]

Végül említést érdemel az a védelem is, amelyet a rendőrség a pesti "nagy" gettóban látott el. Igaz, ez általában nem volt hatékony és kielégítő, hiszen a nyilas és SS csapatok a gettó fennállásának egész ideje alatt (1944 dec. 2 - 1945. január 18.) be-betörtek a gettóba, és ott gyilkosságokat követtek el, mégis számos esetben fordult elő, hogy Molnár János, a VII. kerületi rendőrfelügyelő és járőrei akadályozták meg a további atrocitásokat.[39] (A gettó rendőri védelméért sokat tett Szalai Pál, a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője is.)

Nem véletlen, hogy a november közepétől a nyilasok egyre erőteljesebben követelték a "nem nyilas szellemben" eljáró rendőrség személyi szervezeti átformálást.[40] Az átalakítás november végén-december elején meg is történt

A pozitív-negatív, kollaborációs-ellenállási kettősséget a DEGOB-jegyzőkönyvek is tükrözik.

Azt hiszem illik ide mindezek után egy shalom aléchem.
ps. Orosz felszaba dúlásból jól átmentünk zsidó topikba..