Szvsz több szálon zajlik itt a vita,

"feszabadulás" - kontra megszállás
magyar zsidók, zsidók - kontra "bűnös nép"
kommunista szimpatizánsok - antikommunisták

de azért nagyjából csak két csoport ez, majdnem lefedi a két szekértábort. Ritka az, hogy valaki kilógjon belőle. Az első csoport egy igen tekintélyes részének nagyon nincs ínyére, hogy már nem kötelező a véleményük, a Kádár-redszer alatt megszokták hogy milyen a "helyes" vélemény, mitől nem lehet eltérni. És persze frusztrálja őket a helyzet, már nem kizárólagos sem az értékitéletük, sem a véleményük. A részükről ez pozicióharc, védik körömszakadtáig.
Ezért taktikáznak, vita helyett minősítik vitapartnereiket, kiérlelt prekoncepciókkal birnak az ellentábor motivációit illetően, ami röviden úgy foglalható össze: antiszemita, nácibarát, antidemokrata, nyugatellenes.

De hát mi várhatnánk a posztkommunista Magyarországon, ahol egy ilyen mondatért antiszemitának bélyegeznek egy történészt, mikor merészelte megjegyezni a II. VH kapcsán:
"a holokauszt, a zsidóság kiirtása vagy megmentése mellékes, marginális szempont volt, ami egyik fél háborús céljai között sem szerepelt".