Kedves Zoroastro !
Köszönöm. Alkalmasint továbbítjuk valamely Etológusnak...
Talán ők meg tudják magyarázni, hogy egy értelmes ember mikor szokott nyeríteni.
(Lehet, hogy tudóskörökben ez az egyik bevett szokás a kínos kérdésekre adandó válaszok elodázására...)
Továbblépve és túllépve a GÖTZ/ Maráczi érzületein az általuk föltett kérdések azonban mindmáig megválaszolatlanok......
Róna-Tas András írja egy 1978-as "A nyelvrokonság" könyvében:
"Általános emberi tapasztalat, hogy a rokonok hasonlítanak egymásra. Ebből sokan azt a téves
következtetést vonták le, hogy a nyelvek rokonsága esetén is a "hasonlóság" a mérvadó. A tévedés
olyan elemi erejű, hogy a mai napig nem sikerült kigyomlálni az emebri gondolkodásból. Születnek
most is dilettáns-, fél- és áltudományos munkák, melyek a nyelvek rokonságát a nyelvbekben lévő
hasonlóságok segítségével akarják bizonyítani."
Ugyanebben a könyvben, 169. oldal:(Bloomfield-re hivatkozva):
"A rokonítás alapja a hasonlóság, méghozzá a legközönségesebb nyelvi jelenségek , a mindennapi
nyelv szerkezeteinek, alaki csoportjainak és alapszókincsének hasonlósága."
Tovább e könyvben, 374. oldal:
"..két vagy több nyelv akkor rokon, ha közöttük és a közös alapnyelv között a leggyakoribb
részrendszerek folyamatos mozgása kimutatható.
A nyelvi elemeknek a gyakoriság szempontjából hierarchiája van. A ragrendszer (vagy a viszonyító
funkciót betöltő más eszköz) gyakoribb, mint a képzőrendszer, a nyelvtani rendszer gyakoribb, mint a
szókészlet, az alapszókincs gyakoribb, mint a perifériális szókészlet. Ebből az következik, hogy ha
egy kevésbé gyakori részrendszer folyamatossága kimutatható, akkor igen valószinű a gyakoribb
rendszerek folyamatossága is....Ennek igen fontos bizonyításelméleti jelentősége van. Ugyanis
például , ha a szókészlet döntő részének folyamatossága kimutatható, akkor valószínű a nyelvtani
rendszer folyamatossága. Nem véletlen, hogy a nyelvrokonság bizonyításánál a szókészlet
folyamatossága mindig előtérben van.
Meghatározásunk nem beszél a rokon nyelvek közötti hasonlóságokról.. A hasonlóság problémáját a
nyelvészet régen kiiktatta a nyelvrokonság bizonyítékai közül. Két nyelvnek vagy elemeinek
hasonlósága teljességgel lényegtelen a nyelvek rokonsága szempontjából.."
"..E tézisekkel RTA tehát egyedül üdvözítőnek tekinti a kevés jól-rosszul ismert folyamatot, és
teljességgel lényegtelennek ítéli a gyakran felbukkanó - akár szemantikai - hasonlóságok kérdését.
Meghatározása így adja annak a lehetőségét, hogy nem-rokonnak deklarálja/minősítse akár a sumér
nyelvet, ami az alapvető tézisekbe nem illik bele. Ezen túl viszont olyan nyelveket rokonít, aminek egy
feltételezett - és még modell szinten is hiányzó - alapnyelvi folyamatba illeszt.ése minden KÉTSÉGET
KIZÁRÓAN megoldható.....
Ha rendszerelméletű megközelítésbe helyezzük ezt az álláspontot, nagyjából 4 csoportra osztható a
fenti szempont:
1) a nyelvi elem hasonló, és folyamatossága az hasonlítandó nyelvek között kimutatható
2) a nyelvi elem nem hasonló, de a folyamatosság kimutatható
3) a nyelvi elem hasonló, de a folyamatosság nem kimutatható
4) a nyelvi elem nem hasonló, és a folyamatosság sem kimutatható.
Tekintettel arra, hogy RTA öncélúan próbálja ezekbe a csoporttokba beilleszteni a nyelveket mindazok
ellenére, hogy a folyamatosság kérdése ergyáltalán nem tisztázott, messzemenő dogmaként
értelmezhető csupán ezen álláspontja. Mindezek fényében pedig ráadásul, ha axiómák sorozatával
próbálja a nyelvkutatás időbeni korlátait meghatározni - szerinte a kőkorszakban nem voltak rokon
nyelvek, a nyelvcsaládok csak a 6-9 évvel ezelötti időkre tehetők, amit a nyelvtudomány már
elegendőnek minősít a nyelvi kérdések eldöntésére, messzemenően meghazudtolja a nyelvi
folyamatosság tézisét.
