Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a nevezetes Rust in Peace egy jól irányzott válasz volt a Justice-ra.

Az sem titok, hogy a Countdown pedig a Black albumra.

Számomra a Youthanasia sosem állt össze igazi albumnak mind a mai napig. Kövezzetek meg, de az első perctől fogva az volt az érzésem, mintha nem igazán tudták volna, hogy mihez is kezdjenek az anyaggal, vagycsak rosszul állították össze a tracklist-et, nem tudom. A számok közel sem voltak úgy kidolgozva, mint az előző 2 albumon. Néha erre, néha arra indul az album, nem érzek egyértelmű vezérvonalat rajta. (A Metallica ekkortájt a Black album gyümölcsét aratgatta az óriási turnékkal, azaz nem tett le semmi újat az asztalra)

A Cryptic pedig szerintem a Load-ra volt egy kitűnő válasz. Mustaine mintha meg akarta volna mutatni a világnak, hogy a Metallica bár "becsődölt", de a Megadeth nem adja el magát...stb.

'97-ben nyílvanvaló lett a Reload-al, hogy Hetfield-éknek eszükben sincs visszakanyarodni a bevált stílushoz, így Mustaine is kicsit elvesztette a talajt a lába alól, hiszen nem volt mi inspirálja, nem volt mit túlszárnyalni, úgyhogy megszületett a Risk. (amit így is 100-szor többet hallgattam meg a mai napig mint a Youthanasiát, annak ellenére, hogy kb '88 óta a kedvenc bandám.)

A Garage után a Megadeth is nosztalgiázott egyet a Capitol Punishment-el.

A World needs a Hero-val pedig végül is a Risk-et igyekezett semlegesíteni.

Gondoljátok végig: Ha a Metallica kijönne egy egetverő albummal, amivel ismét reflektorfénybe kerülne, Mustaine-t megenné az írigység és olyan albumot gyártana le fél év alatt, amivel a Metallicát a se..ébe dugná. Rögtön szaladna Juniorért, Marty-ért és Nick-ért, bármennyibe is kerüljenek... úgyhogy nagyon szurkolok Hetfield-éknek, hogy hozzanak össze valami jót.