A FINNUGRIZMUS ALKONYA
 

A finnugrizmus akadémiai szintre emelése óta vitatják a finnugrista nyelvészek állításait az alternatív kutatók: laikusok és másként gondolkodó nyelvtudósok egyaránt. Miközben más tudományágak esetében szédítő fejlődést tapasztalhatunk, a finnugrizmus konzervatívnak tűnik: megrekedt az 1800-as években kidolgozott elméleti konstrukció ismételgetésénél.

A százötven éve regnáló nyelvészeti irányzat csődje a folyamatos vitáknak köszönhetően egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá. A mindvégig benne rejlő szakmai és etikai hibák (a nyilvánosság előtti tárgyalás lehetősége miatt) politikai feszültséget keltenek. A botránykővé lett finnugrista elmélet az internet korában a hatalom számára is kényelmetlenné válhat, ezért a napjai meg vannak számlálva.
Mivel az akadémikus „tudomány” meghatározó személyiségei a helyzet felmérésére és a változtatásra képtelenek, ezért a kibontakozásról nem tudunk beszámolni, csak a kultúrpolitika lelepleződéséhez és a finnugrizmus összeomlásához vezető folyamatot dokumentálhatjuk.

„Nyelvtudományunk” válsága szükségessé teszi annak áttekintését, miként vélekedtek eleink a magyar nyelv eredetéről és történetéről. Mert a hibásan begombolt mellényt addig a gombig kell kigombolni, ahol a tévedés történt. S ez a tévedés a finnugrizmus megszületése és trónra emelése volt.

Az informatika ma már lehetővé teszi a magyar nyelv rokonsági viszonyainak elfogulatlan tisztázását. Nincs komoly okunk arra, hogy ezt a lehetőséget sokáig kihasználatlanul hagyjuk. A munkát a „finnugor” körön jóval túlnyúló széles kitekintésre kell alapozni, aminek során az alternatív elődök használható adatai és hipotézisei automatikusan felértékelődnek.

Az írástörténeti kutatás által újabban szolgáltatott (másolatokban fennmaradt) magyar nyelvű kőkori nyelvemlékek a finnugrista történeti hipotézist egyszer s mindenkorra a lomtárba utasítják.

Mindezek együtt lehetőséget adnak egy valós történeti koncepció felrajzolására, azaz a magyar krónikákban fennmaradt nemzeti hagyomány jobb megértésére.