Ami ellene szól, hogy "szemtelenül" fiatal:-))

 Diplomagyűjtő vagyok, afféle örökösen előre menekülő, elmosódott körvonalú ember. Szeretem azokat a fényképeket, amelyeken a mozdulat lenyomtatot hagy. Érzékeltetik, hogy a mozgás nem rögzíthető egy képen (vagy egy szövegben).
   
   Bölcsészdiplomákat szereztem eddig, művészettörténet, filozófiatörténet, politikai filozófia, modern európai történelem a sorrend. A diplomáimat nagyon személyes érdeklődéstől hajtva szereztem, nem gondoltam vele, hogy miből fogok megélni. Véletlenek és lehetőségek sodortak az újságírás és a szerkesztés felé, az 1989 utáni
   lapalapító láz, amelynek a Nappali ház révén (ez az otthon, ahonnan indultam) én is részese lehettem.
   
   Aztán szerkesztettem és írtam még sok helyen. Manapság úgy mondanák, magyar és külföldi balliberális helyeken. Nekem ez a kategória csak most, 35 évesen kezd kirajzolódni, ahogy az is, hogy anyám zsidó volt, és ezért én is zsidó vagyok, sőt a fiam is (de az ő gyermeke már nem lesz feltétlenül az). A fenti két mondatból kiérezhető lelkesedéshiányból talán látszik, hogy mérsékelten individualista és szélsőségesen asszimilacionista vagyok (az individualista európai civilizáció magyar változatához asszimilálódtam). Eme civilizáció legfontosabb örökségének a “merjünk gondolkodni” (kanti) parancsát tekintem, de ha nem vagyok ennyire nagyképű, azt is mondhatnám, hogy ez afféle családi örökség. Nálunk mindig mindenki fejjel ment a falnak – és minden tizedik esetben áttörte. Egyébként mindegy: lehetek éppen zsidó vagy balliberális, ha másoknak így egyszerűbb. Az ember igyekszik megfelelni. Amúgy az unitárius vallással rokonszenvezem.
   
   Az életem egy hosszú, fekete fonalát kevesen ismerik. Nekem is el kellett fogadnom, hogy nem pusztán hosszú és fekete, de valódi fonál is, iránymutatás és személyes folyamatosság. 14 éves koromtól fogva küzdök a depressziónak nevezett betegség különféle formáival és tüneteivel. Ezekben az években a legfontosabb feladatom az, hogy megtanuljam szégyen nélkül elismerni, sértődöttség nélkül elviselni, a szenvedők közösségének gazdagságát, szolidaritásuk mélységét feltárni, és megtalálni azt, ami segít. Régi dolgok: hit, remény, szeretet, szépség és igazság."