Sopronban egy igen kiváló előadást lehet látni mostanában, érdemes ellátogatni oda.

A Becket, avagy az Isten becsülete c. művet mutatták be februárban, amire pátran útra szántuk magunkat, és nem bántuk meg! :) Egyikünknek annyira teCCett, hogy az újbóli Sopronba zarándoklást is felvetette. :) A történet II. Henrik angol király, és tanácsosa legjobb barátja, a későbbi canterbury-i érsek, Becket Szt. Tamás viszonyáról szól. Becket Tamást a király indíttatására gyilkolták meg a Canterbury katedrális oltára előtt. Valamikor 10 évvel ezelőtt már volt szerencsém láthatni egy nagyon jó Becketet Pesten. Olyan Becketet láttam két igazán kiváló színész főszereplésével, amiben egy gonosz, szeszélyes királyt, és egy majdnem szenvtelen, kötelességtudó Becketetet láthattam, éppen ezért nem szerettem meg a darabot. Selmeczi Roland (II. Henrik) és Bregyán Péter (Becket Tamás) életre keltették ezt a két alakot, nagyon természetesen, és árnyaltan jelenítették meg őket. A király egy elkényeztetett kamasz, akibe nem sok ész szorult, egyetlen igazán őszinte emberi kapcsolata Beckethez fűzi, aki atyai jóbarátként áll mellette, helyette is gondolkodik. Így kicsit érthetővé vált, miért veszi el barátjától Gwendolinet, egyszerűen nem gondolja, hogy barátjának ez a nő annyira fontos lehet, hiszen ő még soha nem élt szerelmet, vagy ha igen, lehet, hogy féltékeny, és így akarja barátját választás elé állítani? Remekül végigvitte Selmeczi Roland a folyamatot, miért válik egykori barátja ellenségévé, mikor az magára hagyja. Mert elárulva, becsapva érzi magát, megfosztva az egyetlen embertől, akivel őszinte szót válthatott.
Bregyán Péter Becket volt. Erre mást mondani nem lehet. (Ahogy volt már Tiresisas, a vak görög jós, Alec Mecmurphy aki felforgatja az elmegyógyintézetet, Széchenyi, elzüllött Színész az éjjeli menedékhelyből, az Árad a gazság főgonosz bíborosa, és nem utolsósorban az embereket végletesen szerető, majd bennük való csalódása okán végletesen gyűlölő Athéni Timon, és ezekben is az volt, aki, Peer Gynt-ről már nem is beszélve) Már az elején sejtetni engedte a király szolgája és atyai jóbarátjaként a későbbi, a halált tudatosan vállaló püspököt. Az volt az érzésem az ő általa életre keltett Becket az elején nem találja helyét a világban, kicsit talán meg is veti magát, ez is belejátszik, hogy az ifjú szász szerzetesnek ezt mondja: "Na köpj egyet" Próbál segíteni a szászoknak, ahogy tud, de ez vajmi kevés, ettől ő még a király, az elnyomó kiszolgálója marad. Mikor püspökké nevezi ki a király, ebben a feladatban megtalálja hivatását, helyét a világban, és Isten becsületéért vívott küzdelmében visszaszerezheti saját becsületét.
Említsük meg azért a többieket is, mert Mécs Károly, Schubert Éva (anyakirályné), Nagy Gábor (Bíboros), Incze József (pápa) szintén megtette a magáét, és Frajt Edit (királyné) is jó volt.
Ismertem a darabot, de mégis végig élni lehetett Bregyán Péterrel és Selmeczi Tiborral, és izgulni értük. Egyikünk el is sírta magát, amin nem is csodálkozom.:) Bregyán Péter héroszként halt meg, meg lehetett siratni.


(Mikor megyünk újra?:))