Épp itt van az eb elhantolva.

A globalizáció és a tömegessé vált migráció pontosan ezeknek az érdekfelismerésen és értékválasztáson alapuló közösségeknek kedvez.

A lakóhely megválasztásának hihetetlenül gyorsan terjedő szabadsága a beleszületettség determinatív értékét akár egyetlen generáción belül is felére csökkentheti. Ha Brooklynba tömegesen költöznek szatmári zsidók, akkor az ottani újszülött már ebbe születik bele. Milyen hagyományokat fog követni? Sokfélét. Lesznek családi tradíciók, amiket követ, megismer és átvesz bizonyos szokásokat a többi, az övétől eltérő kultúrában kialakult szokásokból, lesz anyanyelve, utcai nyelve, hivatalos nyelv, amin az állampolgári mivoltát, a nagy közösséghez való tartozását jeleníti meg...

Az egyén élete során számtalan közösségben élhet, és elidegeníthetetlen joga, hogy önmaga számára ezek között egyéni hierarchiát állítson fel. Ez nem erkölcsi kérdés, hanem praktikus, mindennapi életvitel kérdése. Van, akinek a család a legfontosabb, és konfliktushelyzetben ennek az érdekeit veszi alapul a döntésében. De ez az alap lehet a munkahelyi, a szabadidős (pl. sport), a lakóhelyi, a nyelvi-kulturális, a vallási és számtalan egyéb közösség is! És persze lehet ez az állampolgári, vagy a politikai közösség is. A legtöbbünknek léteznek az életében ezek a közösségek, és önkéntelenül is nap mint nap rangsoroljuk őket.

A nemzetállam nem létező közösség, pusztán fikció. Nincs „tiszta” nemzetállam, Európában legalábbis biztosan tudom, hogy nincs, ezért mondom, hogy a nemzetállam kakukktojás. Mivel mindannyian valamely állampolgári közösségnek mégiscsak tagjai vagyunk, a nemzet pedig, mint közösség, az egyén számára csupán szimbolikusan megélhető formáció, a nemzetre hivatkozó, arra épített politikai nézet- és érvrendszer állandó konfliktusban tartja az állampolgárt a saját, és más államok polgáraival. A nemzet valóságosan csak mint nyelvi-kulturális közösség adhat együttműködési keretet, ami ezen túlterjeszkedik, az minden jószándék ellenére agresszív és kirekesztő formában képes csupán megjelenni. A közös történelem is csak fikció, erre a legjobb példa épp a Hunyadi-család, vagy Viktória királynő. De az egésznek az a lényege, amit már alább is írtam: az egyén szabadsága a cél, a különböző közösségek ebben csak eszközök, a szabadság megélésének keretei.