Csakhogy a Fidesz végsősoron nem az SZDSZ doktrinérségétől fordult el - ami engem is távol tart tőle -, hanem magától a liberalizmustól. Méghozzá úgy, hogy folyamatosoan és fokozatosan az első számú közellenség képét kreálta belőle. A Lovasbayerbencsik nagyon kevés lett volna a Fidesz tönkretételéhez, ha a kollégista mag ellenállt volna ennek. De inkább az élére álltak.

Az utolsó, amit hallottam OV-tól a liberalizmusról, az az elhíresült ostobaság, miszerint betöltötte a szerepét, nincs szükség további rombolásra. Ez világos beszéd, de akkor nem kell Lovas Pubival takarózni, mert nem ő a Fidesz elnöke, vezére.

A kommunitarianizmus pedig zagyvaság. Nincs az egyénektől elkülöníthető, függetlenedett, hogy ne mondjam: objektiválódott közösség sem. Az államról nagyon helyesen megállapítja ezt a szerző, aztán a többi közösségre vonatkozóan ezt a kritériumot egyszerűen nem vizsgálja. Az egyházakat összemossa a civil szerveződésekkel, márpedig jelen törekvéseikben az egyház - legfőként a katolikus egyház - nagyon is kitapinthatóan a hatalmi struktúrában követeli vissza a maga helyét.