Emlékeim szerint az állam és egyház viszonyát sokkal radikálisabban képzelték, mint a SzDSz, még a 90-es évek elején.

Ha az akkori parlamenti felszólalásokat, interjúkat elolvassa az ember, kb. azt találja, mint amire személyesen is emlékszem a Feneketlen tónál tartott kongresszuson jelenlevőkkel folytatott magánbeszélgetésekből.

Forradalmi hevület, a népi-urbánus vitát meghaladni kívánó hozzáállás.

Az SzDSz valóban doktriner volt hozzájuk képest, de konzekvensebb.

Persze ez nem biztos, hogy erény egy tömegdemokráciában.

Amit a közösségek megtartó erejéről mondanak, az nem lenne rossz, csak sajnos hajlamosak arra, hogy ők mondják meg, hogy éppen mi számít közösségnek és ki tartozhat bele.