A felejtés bére(Paycheck): a leggyengébb hollywood-i Woo film, itt szállt el minden reményem. Nem adom az erőszakot, de hol van itt a heroic bloodsheed? Hol van itt a mindent elsöprő akció, hol vannak itt az érzelmek? Csak ezek hiányoznak, mert a sztori egész jó, bár a befejezésnél már kissé túltengenek a high-tech elemek. De mi szükség van az amúgy néha egész jó Affleck-re egy John Woo filmben? Lényeg a lényeg: ebben a filmben egyetlen elem sincs, ami a mesterre utalna, ez pedig a szerzőiség végleges eltűnését jelzi.

Egy filmet direkt a végére hagytam: Mission Impossible 2. Ez a film osztja meg legjobban a rajongókat, de szerintem ez minden szempontból a 2. legjobb nem hong-kongi munkája. Akció terén nem lehet kérdés, sok jelenet az Ál/arc szintjét súrolja és csak az alapkoncepció miatt nem lépi át azt (sok jelenet "visszafogottsága" ezúttal a sorozat lényegének köszönhető, tehát nem az olló műve). A motoros jelenet pl. a mai napig etalonnak számít. A sztorira a gagyi szó illik  a legjobban, de ez semmi nem von le a film értékéből, mivel ezt nyiltan vállalja a "hős-gonosz" hasonlat folyamatos emlegetésével. A lényeg itt szintén érzelmi síkon zajlik, ami film csúcspontjában teljesedik ki(SPOILER):mikor Nyah beadja magának a szérumot és megkezdődik a visszaszámlálás, páratlanul hatásos jelenet. Woo-nak itt sikerül a lehetetlen, a valódi mission impossible: 2 órára megidézi a régi akciófilmek szellemét, hogy aztán végleg eltemesse.