A “F I U M E I   H A T Á R O Z A T O K.”

Ebben az alfejezetben, a szerb-horvát egységtörekvések kapcsán Südland frappáns módon mutatja be, miként sikerült a szerbeknek a horvátokat saját céljaik szolgálatába állitani, kihasználva ez utóbbiaknak D a l m á c i a  feltétlen birtoklására irányuló törekvéseit.

Mint ismeretes, Magyarországon 1905-ben belpolitikai krizis, illetve rendszerváltozás következett be a Függetlenségi Párt váratlan választási győzelme nyomán.- Ezt megelőzöleg 1903-ban leköszönt Khuen-Héderváry a bánságról, Kállay Benjámin is meghalt s Szerbiááában uj dinasztia, a Karagyorgyevicsek kerültek trónra.- A horvát szerb vonalon is bizonyos enyhülés következett be, miután a horvátországi elmagyarositó rendszabályok következtében mindkét nép veszélyeztetve érezte magát,-de Dalmáciában is bizonyos közeledési kisérletek történtek szerb-horvát politikusok között-

A Függetlenségi Párt győzelmével megnőtt az Ausztria és Magyarország közötti ellentétek kiéleződésének esélye s ilyen körülmények között születtek meg a szenzációt keltő fiumei határozatok. Ebben szerb-horvát képviselők ünnepélyes formában felajánlották támogatásukat Magyarországnak függetlensége elérésére, miután “minden népnek megvan a joga arra, hogy lénye és sorsa felett szabadon és függetlenül rendelkezhessék.” Ennek a támogatásnak fejében kérték Dalmácia a bekebelezését Horvát-Szlavonországba, ez utóbbiban pedig az eddig gyakorolt igazgatási rendszer revideálását, uj választásokat stb.- A határozatoknak nagyobb sulyt adandó, azután nem sokkal később a dalmát tartományi gyülésen a horvát és szerb képviselők kinyilatkoztatták, hogy a horvátok és  szerbek egy nemzet s váll-váll mellett fognak harcolni Dalmáciának Horvát-Szlavonországba való reinkorporációjáért.-

Südland szerint a horvátokat e lépésre Dalmáciának birtoklására, valamint a Horvátországban uralkodó állapotok megjavitására irányuló vágy vezette s hogy a szerbek támogatását megnyerjék, hajlandók voltak ezeknek koncessziókat tenni annak a teoriának elfogadása által, mely a horvátokat és szerbeket egy népnek vallotta.- A horvátok és szerbek elhatározásának éle terméészetesen a bécsi kamarilla ellen irányult s a Magyar Függetlenségi Pártban is örömet keltett.- Ezt az örömet azonban hamarosan lehütötte a horvátok parlamenti obstrukciója a horvát vasutakon elrendelt nyelvhasználati rendelkezések ellen.- Mindennek ellenére Horvátországban a viszonyok lényegesen megjavultak a fiumei rezoluciók utáni  időben s ezt a horvátok nem kis mértékben a szerb segitségnek tulajdonitották.-  Supilo  igy jelenthette ki 1907-ben “A szerbekkel sokra vagyunk képesek, a szerbek nélkül kevésre, a szerbek ellen semmire.”

S ü d l a n d  szerint a horvátok e z z e l  me g é r t e k  a  b y z a n c y  h i p n ó z i s r a.

Ami a Fiumei Határozatok hátterét és igazi inditórugóit illeti, szerinte a szerbek vezető gondolata az volt, hogy a magyarokat, horvátokat és szerbeket Ausztria ellen közös harcra ösztönözze”. Südland bizonyitékokat sorol fel tovább arra vonatkozólag, hogy a horvátok és szerbek között titkos megegyezés jött létre, melynek értelmében előbbiek lemondtak az utóbbi javára Bosznia-Hercegovináról.- Ennek egyik legjobb bizonyitéka Supilonak már emlitett beszéde 1907 február 25-én, melyben szinte szóról szóra ismételte Spalajkovics-nak általunk már korábban idézett megállapitásait s követelte, hogyha Bosznia-Hercegovina nem lehet horvát, akkor legyen inkább szerb, semminthogy idegen kézbe jusson.-

“Látjuk tehát, a horvátok megkisérelték, hogy megnyerjék a szerbeket évszázados nemzeti álmuknak, Dalmácia reinkorporációjának elérése érdekében,ugyanakkor azonban hagyták, hogy a szerbek kezükbe nyomják a pánszerb mozgalom egész fegyvertárát, amelybe a horvátok szükségükben görcsösen belekapaszkodtak, beleegyeztek Bosznia-Hercegovina átengedésébe és igy, mint a továbbiakban látni fogjuk, a szerbek hatalmába kerültek…”

A Fiumei Határozatok a horvátok számára nem hozták meg a remélt gyümölcsöket, mert nemcsak Bécset sikerült ellenségükké tenniök, hanem hamarosan a Kossuth ideát soha fel nem adó magyar Függetlenségi Pártot is. A magyarok pillanatnyilag beleegyezhettek ugyanis egy Bécs elleni szövetségbe a szerbekkel és a horvátokkal, tartósan azonban nem.- A szerb-horvát egység ugyanis megfosztotta a magyarokat attól a lehetőségtől, hogy Horvátországban nyugodtan kormányozhassanak a horvátok ellen.- A magyarok, hogy ebből a kellemetlen szituációból kiszabaduljanak, felhasználták robbantásra  a vasuti pragmatikát.- Ehhez járult még, hogy a külügyminisztérium  megneszelte a szerbek szerepét és végső szándékait, ami a magyarok előtt sem lehetett rejtve.- Egy ilyen odiumot azonban a kormányzó magyar koalició sem vállalhatott magára és egyszerüen ejtette a horvát-szerb rezolucionistákat.-

A jobban tájékozott magyarok idejében kihuzták a fejüket a szerb hurokból, a horvátok azonban annál szorosabban benneragadtak. A horvát rezolucionisták, akiknek a tábora a kezdeti sikerek következtében gyarapodott, igen gonosz helyzetbe kerültek.- Nemcsak, hogy a Monarchia két államának fokozott ellenséges érzületét hivták ki, hanem oda kerültek ahová a szerbek őket terelni akarták.-Ha a talajt nem akarták egészen elvesziteni a lábuk alól, most annál görcsösebben kellett a szerbekkel tartaniók.-Miután a szerbek intencióinak megfelelő gondolatmenetet elfogadták és a szerb eszme fegyvertárát magukévá tették, öntudatlanul karikát engedtek huzni az orrukba.- Az 1907 májusi események által (vasuti pragmatika) azután teljesen a szerbek hatalmába kerültek s ez utóbbiak ezáltal a Monarchia déli részében vezető elemmé váltak.- Ezt a fejlődést még az a körülmény is előmozditotta, hogy a magyarok, akiknek a horvátok és szerbek összetartása nem illett terveikbe, ez utóbbiakkal kéz alatt tudatták, hogy szivesebben látnák őket olyan szerepben, mint aminőt 1883 és 1903 között Horvát-Szlavonországban játszottak.- Ez méginkább növelte a szerbek öntudatát, akik tudták, hogy akármit is csinálnak, mindig puhára esnek, mert épenséggel nélkülözhetetlenek voltak a magyarok számára.- A szerbek azonban nem lazitottak politikájukon, strammul haladtak együtt a horvátokkal, akik előtt a lehető legbehatobban érzékeltették azt az áldozatot, melyet ők, mármint a szerbek, az egység kedvéért hoztak. Ez volt a jelszó, hogy a magyaroknak a poklot oly forrová kell tenni ahogy csak lehet, büntetésül az “árulás”-ért, amit a rezolucionisták ejtésével elkövettek.-Miután a szerb-horvát koalició obstrukciója 1907 nyarán valóban kellemetlenné vált a magyaroknak, ez ismét erős benyomásst keltett a horvátoknál.- Egyre szélesebb rétegekben szilárdult meg a hit: csak a szerbekkel való együttmüködésben rejlik a horvátok üdve.

Jóllehet a rezolucionistáknak nagy ellenzékük volt Horvátországban, a szerbek igen jelentős sikert értek el annak ellenére, hogy a nagy huzás, a magyar szerb-horvát összefogás Bécs ellen, nem sikerült.- A szerbek ugyanis Horvátországban döntő befolyásra tettek szert a rezolucionisták táborában, sikerült szakadást előidézniök a horvátoknál s ezzel ártalmatlanná tenni őket, miután a rezolucionisták és ellenfeleik szorosan egymás hajába lévén kapaszkodva, a szerbeket zavaró erők le voltak kötve az országban.- Ehhez járult még, hogy a szerbeknek az elkövetkező években a magyar Függetlenségi Pártban és egyéb befolyásos magyar körökben sikerült ismét rokonszenvet szerezni, ami különösen Bosznia-Hercegovinában jutott érvényre s növelte az orthodox szerbek befolyását ebben az országban.-

“Igy a szerbek – irja Südland – elegendő erőt gyüjtöttek össze, hogy komolyan hozzáláthassanak Délen a Monarchia hatalmának megrenditiséhez. Azt, hogy egész Byzánc e kérdésben a szerbeknek dolgozott, bizonyitják azok a szláv kongresszusok, melyek 1908-ban Petersburgban, Prágában, Varsóban és Revalban erőket volt képes mozgósitani céljai elérésére.-

A szerbek helyzete fényes volt, mert a magyarok a szerbeket el akarták választani a horvátoktól, hogy Khuen-Héderváry methodusa szerint kormányozhassanak Horvátországban és ezért engedményeket kellett nyujtaniok a szerbeknek.- A horvátoknak azonban szorosan kapaszkodniok kellett a szerbekbe, hogy megakadályozhassák a Khuen-Hédervéry idők visszatértét. Igy tehát a szerbek tulajdonképen hagyták a magyarokat és horvátokat a malom kerekei között örlődni, mig ők ügyes manöverezéssel sikert-sikerre halmoztak és feltartoztathatatlanul erősöddtek..”

Az annexio azután némileg megzavarta a szerb-horvát szövetséget, azonban a csehek s különösen  M a s a r y k  intervencióinak sikerült ellensulyozni az egység ellen irányuló kisérleteket, melyek különösen a  S t a r c e v i c  párt részéről jelentkeztek.-

…………………………

AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG  B Y Z Á N C  BÜVKÖRÉBEN.

Südland ezekután felteszi a kérdést, ki a hibás abban, hogy a Monarchia hosszu évtizedeken át oly szerencsétlen és kétbalkezes politikát folytatott a délszláv kérdésben, mely lehetővé tette a dolgoknak ily kedvezőtlen irányban történt fejlődését?

Hogy volt mindez lehetséges? Südland azt válaszolja, hogy neki is sok álmatlan éjszakát okozott a felindulás, midőn kutatómunkája folyamán lassanként felismerte azokat az összefüggéseket melyek feltartozhatatlanul az első világháboru kitöréséhez vezettek.- Arra a kérdésre, hogy ki mindezért a hibás a szerző igy felel: “Senki!” Senki, mert ahhoz, hogy elkerüljék a szerencsétlenséget, ismerni kellett volna először a dolgok összefüggését.- Sajnos nem igy volt s a Monarchiában általános tájékozatlanság uralkodott ezen a téren, különösen pedig ami Bosznia-Hercegovina kérdését illeti.-

A kiegyezés “elrontott szelleme”, melynek következtében szinte mondhatná az ember, csaknem mindig az ellenkezője történt annak, amit az állam érdeke megkövetelt volna, csupán az egyik oka a történteknek és nem elegendő magyarázat.- Hogy az eseményeket teljesen megértsük, foglalkozni kell egy jelenséggel, melyet legjobban byzánci büvöletnek lehet mondani, s mely képes volt arra, hogy a Monarchia politikai gondolkodását olyan irányban befolyásolja, ahogy az az ellenségnek, azaz Byzáncnak kellemes volt.- B y z á n c  ugy az egyénre, mint tömegekre gyakorolt szuggesztiv erejére a korábbiakban már történt utalás s ezt a kérdést ismételten több történetiró is felvetette, sőt maga Vladan Georgewitsch volt szerb miniszterelnök volt az, aki az “orosz hypnozis” kifejezést népszerüsitette.- A háboru folyamán egy brossura már  “szerb hypnozis”-ról is beszélt.

E jelenség általános fogalmáról a következőket lehet mondani:

B y z á n c  szuggeszciós ereje egészen sajátságos valami és épenugy hatóerővel bir Byzánc saját hivei között, mint máshitüek felé.- Egy, a saját hatalom növelésére szolgáló oly kifinomult megtévesztési és csalási rendszer ez, amely  az ellenfelet annyira összezavarja, hogy végül az nem ismeri ki magát és akaratától megfosztva engedi magát vezetni a perfid hatalomratörő szándékainak megfelelően.- Miután a saját hatalomnövelés minden byzantinusnak élete célját, tartalmát és lényegét jelenti, igy a csalást és ámitást kötelességének tekinti, amennyiben az e célt előmozditja.- További következménye ennek az, hogy a byzantinus e csalásban és ámitásban vallásos akaratának egész izzásával hisz.- És ebben az izzó parázsban, a saját kitalálásaiban és ferditéseiben való intenziv hitben rejlik a szuggesztiv hatalom forrása, mert minden hatalmas akarat lenyügöző, azaz szuggesztiv erővel hat és átruházodik másokra is.

Südland itt mint egyik legjobb példát e szuggesztiv erőre, az akarat izzására, Bosznia-Hercegovina esetét emliti, melyet, mint a korábbiakban megállapitást nyert, a szerbek a multban sohasem birtokoltak.- Még is láttuk, Spalajkovics miként irt ez országokról.- Georgewitsch egyenesen a “két legvalódibb szerb ország”nak jellemzi őket, az “egész szerb nemzet etnographiai szivé”nek stb.- Bosznia-Hercegovina azonban szükséges egy vallási eszmének, az ipeki patriaarchatus birtoklásának megvalósitásához, tehát a saját hatalom fokozásához, s ezért hisznek a szerbek benne. És olyan izzóan hisznek, hazugságaikat oly gyakran ismételgetik, hogy végül mások is hisznek nekik.- Ugyanez a helyzet Dalmáciával, Szlavoniával  stb.- Itt rejlik a byzánci büvölet forrása.

Südland ezután különböző példákat sorol fel, majd megállapitja, hogy nemcsak a Monarchia, hanem az egész világ Byzánc bűvkörében áll…Ez a büvölet mélyen áthatotta a horvátok történetét is és valósággal döntő befolyással volt egész fejlődésükre 1830-tól… A megbüvölt tudomány segitségével a szerbek tetszetőssé tették aspirációikat az egész világ előtt…”

Südland ezután további példák felsorolásával illusztrálja miként váltak áldozatává e büvöletnek a Monarchia egyes tudósai, politikusai, majd igy folytatja:

“És igy megy ez az egész vonalon.-Mindig találtak valakit a Monarchiában, aki őket támogatta, előrevitte.-Nem volt különbség sem nemzetiségre, sem hivatásra, sem pedig vallásra nézve.- Még maguk a zsidók sem kivételek.- Be kell vallanunk – irja a szerző – hogy nagy véleménnyel vagyunk a zsidók veleszületett politikai ösztönéről.- Hogy mindig egy kissé saját politikát is folytatnak, nem kell tőlük annyira rossz néven venni.- Azonban még ezek, különben oly egészséges ösztönnel megáldott poliitikusok is csődöt mondanak a szerbekkel szemben az esetek bámulatos nagy százalékában.- Nemcsak, hogy engedik magukat a szerbektől félrevezetni, hanem igen gyakran még szimpatizálnak is velük.- Ezt sohasem tudtuk teljesen megérteni…”

A byzantinusok kiengesztelésére és rokonszenvük megnyerésére a pápáktól kezdve s a Habsburgokon folytatva, egy 400 éven át tartó sziszifuszi munka sem volt képes…Végtelen értékek lettek feláldozva és ebbe a Danaidák hordójába öntve a legcsekélyebb eredmény nélkül.- Nem akartuk egyáltalában észrevenni, hogy a katholikus Ausztria-Magyarország az orthodoxok rokonszenvét természetszerüleg egyáltalán nem nyerheti meg. Azonban a ravasz byzantinusok csalhatatlan ösztönük segitségével felismerték ambicióink téves irányát és minden alkalommal a fülünkbe suttogták. Még nem mutattatok elég közeledést, áldozzatok fel még többet és akkor hozzátok fogunk tartozni…”