Ugye mifelénk két általam szeretett szabad madár van: a feketerigó, aki amellett, hogy egyébként kiűzte a verebeket a környékről, tavasszal csoda szépen énekel (jelentem ma délután elkezdte :)) ) és egy illetve mostmár két gerle pár, ők meg pont úgy ülnek egymás mellett az ágakon, szerelmesen, ahogy a népmesés könyvekben rajzolták őket a művészek, de tényleg! Erről csak elragadtatással lehet beszélni, ahogy karcsú nyakukkal szívakalot formáznak.
Viszont a csak nyárom idetelepülő baglyot nem szeretem, elképesztő a villyogása, pont mint egy olajozatlan libikóka vagy hinta.
Tavaly szárazbabbal dobáltam (az csak elijesztette, de kárt nem okozott) addig, amíg arrébb nem költözött.
Persze mifelénk, itt a belváros szélén a folyóparti erdőben még sok egyéb kedves madár is lakik, (rozsdafarkúak, cinegék, fecskék, sárga rigók) őket jó hallani reggelente - egyáltalán nincs szükség ébresztőórára :) de tavasszal szombat délután is szoktam hallgatni a madárzsongást és néha zsibongást, amikor a város zajai végre elhalkulnak.
Szóval szeretek itt lakni, majdnem olyan mint amilyet elképzeltem magamnak.