SZÁRSZÓ

 

Minden a régi: itt a tó a pad,

itt vártál, itt öleltél, itt a nádas,

ezt jártuk, s itt a szobád, itt az ágyad,

benne ébredek: tavaly e falak

közt bújtunk meg, s egyedűl ma se hagy

se ház, se hegycsúcs; ami láthatárnak,

az keretednek is jó: szinte árad

s csordúl Észak, Dél, Kelet és Nyugat.

Soha egyedűl, mindig egyedűl!

Kereslek, várlak, reménytelenűl,

de a vágy az emléknek is örűl

s körém fest, rácsnak, édes árnyalak:

minden a régi! ... De hogy mégse vagy,

s hogy mindenütt, a szív beleszakad.