Elnézést előre is, de most már nem birom magamban tartani: szerintem butaság az, hogy Ronnie győzelme miatt nem volt izgalmas a tavalyi világbajnokság. A VB két hete alatt, számtalan játékost megnézhetsz, számtalan párosításban, - szurkolhatsz, izgulhatsz kedvedre. A snooker szeretet és a snooker nézés nagyon nem azt jelenti, hogy a döntőt, elődöntőt megnézem és sajna ott már nincs izgalom, ha Ronnie ott van. Ráadásul szinte úgy tűnik az írásokból, hogy Ronnie ezt a sikerszériát már ezer éve csinálja, pedig az ő karrierjében még nagyon friss ez a győzelemsorozat. Mit mondtatok volna a Hendry időszakban??

Hagyjuk már ezt a elégedetlenkedést, nyafogást! Örüljünk kicsit annak, hogy mi most hónapról-hónapra szemmel követhetjük ez kivételes tehetségű játékost, aki most épp a pályafutása csúcsára tart. Nézzük azt, amilyen könnyeden szépen, ösztönösen játszik, élvezzük a játékát, élvezzük, hogy jó snookert látunk, élvezzük, hogy szórja a százas break-eket! Nem kell eseményenként új győztest avatni, nem kell mindig valakit erőnek-erejével felfedezni, az egekbe emelni, majd mélyen hallgatni róla, ha nem váltja be a reményeket (Neil Robertson, Maguire stb.). Ez most Ronnie ideje, ismerve őt nem valószínű hogy ez sokáig fog tartani, de addig is, ne legyünk ellene - mert nem ezt érdemli.

Még valami, ami szerintem nagyon fontos: nem játékos ELLEN kell szurkolni, hanem valaki MELLETT, bárki legyen is az...