Bocs a hallgatásért, már vagyok. Szóval az úgy történt, hogy védekezés ellenére, nem túl jó családi helytebe (nem jöttünk igazán ki) egy gyermek mellé másodszor is teherbe esett, és ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa. Családterápián is voltunk egy pszichiáternél (sajna sokkal hamarabb kellett volna). Még egy gyermek mellett esélyünk sem lett volna, hogy rendbejöjjünk, a feleségem ezt menekülésnek tekintette. 2 Hétre különmentünk, hogy gondolkodjunk, de ő közölte, hogy számára így nyugodtabb az élet-hát, akkor jó, ill. nem az... Én sokat szenvedtem, és legalább rájöttem, hogy nem a párom miatt, hanem a meglévő gyermek hiányzik-még most is, pedig sokat látom.
Az ilyen dolgokról 2-en kell dönteni, nem egyedül és nem demagóg propaganda, ill. ellenpropaganda hatására. Tényleg nem túl jó dolog a z abortusz, de néha nincs mit tenni-nem a mi esetünkre gondolok, nem ez mondatja velem.