Jézus szenvedése orvosi szemmel
Fájdalmak férfia és betegség ismerõje

 

A cikk írói felületesek, vagy éppen tájékozatlanok voltak néhány lényeges Biblikus dologban, ami nem csoda, ha valami más körül forog elsősorban gondolatuk.

 

Már rögtön a bevezetésben feltűnt, hogy a keresztre-feszítést római kivégzési módszernek ismertetik,” a kereszthalál, ez a római kivégzési mód” - miközben általánosan ismert, hogy ez bizony asszír módszer volt, majd pun közvetítéssel került a rómaiakhoz. Persze a zsidók is ismerték, mint szenvedő alanyai Szanherib 701-es júdeai betörésének, mind maguk is alkalmazták, lásd Josephus műveiben Alexandrosz Janneoszra értve, illetve a Náhum kommentár 1: 6-8.

 

Persze ez csak kisebb hibának tekinthető a későbbiek mellett. Talán egy körmondat utalhatott volna arra is a két szerző, miért éppen abban a kertben tért nyugovóra Jézus és tanítványai. Hiszen kevesen tudják ma már, hogy a széder estét követően nem volt szabad elhagyni a főváros területét, és ez a kert ugyan a városon kívül, de közigazgatásilag még oda tartozott.

 

Természetesen a hagyományok szerint Lukács, Pál orvosa valóban szerezhetett tudomást a vérrel verítékezésről, de mivel a másik három nem említi ezt a jelenséget, inkább az evangélista szokásos bővítményeként tartható számon. Valószínűleg orvosként szembesülhetett ezzel a jelenséggel, és a sztorit izgalmasabbá téve belefűzte történetébe ezt is. Hiszen vagy azt gondoljuk, hogy Jézus tisztában volt a Szentháromságból fakadó, és bűnáldozatért történő cselekedetei következményével, vagy az ekkor mondott szavai alapján inkább azt fogadjuk el, hogy még semmi sem volt eldöntve, amire a nemrég közzé tett Pápai közlemény is szolgáltat alapot.

 

Mivel itt történik F. Zugibe-ra történő hivatkozás, szükséges megjegyezni, hogy a professzor orvosi megállapításai és az ezzel összefüggő elképzeléseinek alapja a Torinói lepel, amelyről a cikkben egyetlen hivatkozás sincs.

A következő rész már a korbácsolással összefüggő dolgokat taglalja, kihagyva az első botütést a főpap kihallgatásakor. Fél mondattal emlékezve meg a szolgák és a köznép további fizikai bántalmazásáról.

Természetesen nem volt semmiféle per, mivel a szinhedrion nem / ülésezhetett napnyugta után / hozhatott legális ítéletet, éppen ezért csak előzetes vizsgálatról lehetett szó.

 

A korbácsolásnál kezeit nem magasra nyújtva rögzítették, hanem előrehajolva, testét meggörnyesztve kötözték azt egy alacsony oszlophoz. Bár a korbácsolásnál valóban felszakadhatott a bőr, azonban korántsem olyan módon, ahogy az a Passió című filmben vagy az írásban ismertetve van.

Nevetséges arra hivatkozni, hogy egyes tradíciók szerint 39 korbácsütést mértek Jézusra, mert ezt egyértelműen a Turini vászonról lehet megállapítani. Tévedés azt sugallni, hogy mivel a korbácsolást rómaiak végezték ezt a számot akár át is léphették. A rómaiak általában szigorúan betartották a provincia saját törvényeit és szokásjogát. Mivel az evangéliumokból egyértelmű, hogy Pilátus csak fenyítésre adott parancsot, azt a katonák, a filmben is látott módon semmiképpen sem léphették át.

Dr. Zugibe ott is téved, valamint a cikk szerzői is, amikor a tüdő körül kialakuló folyadék felhalmozódásról beszélnek, miközben ez a tüdőben, magában történt. Lásd Guscin M.,  The Sudarium of Ovideó dolgozat 1997.

 

Nagy tévedésben vannak a cikk írói mikor

„Jézust tovább bántalmazták az õt õrzõ római katonák. Ennek legfájdalmasabb eszköze a töviskoszorú volt. A zizyphus spina nevû növény hegyes tüskéi két és fél centiméter hosszúak, amelyek könnyedén hatoltak be az elítélt fejbõrébe.”

 

A Jeruzsálem környékén nem található z. s. Christi nevű növénnyel azonosítják a töviskoszorút, miközben az a tüskés csabafűből / Poterium sapinosum / készült, és annak mind a virágporát, mind a képmását azonosították a Torinói vásznon.

 

Folyt köv. Tisztelettel várom recenziómra érkező véleményeket.