berakok én is egy alliterációt :0)

Gyáni Levente (Karabély): A holdfény aratása

Érzékeny kísértet, törékeny varázslat
A bőrödből kibújnál, és rohannál, mint egy állat
Kezedben sarló, mész, mész, mész neki az égnek
Lángokban a parkett, a lépéseid elégnek
Ez a holdfény aratása, szemedben finom álompor
A sarki zebra harapása halálos hajnal háromkor

A legyeket minden reggel az oltárról elűzi
Egy holnapi albérlő s a cipődet kifűzi
Az a kéz, repül fehéren, hosszú vékony ujjak
Zongoráznak lassan és a térdeidre hullnak
Véres szemű kocsik sumákolnak az utakon, édes
Gyerünk, irány a sivatag, repüljünk, micsoda fények
Vakítanak, és a bőrünk megcsillan, akár a pikkely
A hal testén s a bicikli kormányán a nikkel

Petefészkét emészti a szépség, nem akármilyen
Dögre jár, s az éhség átcipel szárazon, vízen
S a testen túli illemhelyek csupasz falára
Köpött franciakrémes a tiéd: naná, majd a Himalája
Ez a holdfény aratása, szemedben finom álompor
A sarki zebra harapása halálos hajnal
Háromkor