Kedves Mumu!

 

Most eppen hallom hogy Iran a kolajal fenyegeti Europaot is (ez uj) ha az atomgyartas kerdeset az ENSz ele vinne.Oda viszik az biztos.Ugy latom egy ujabb konfruntacio keszul,csak Iran nemIrak.Sokat szamit hogy a fatyolak alatt mit gondolnak a fiatal lanyok es a fiatal emberek egyaltalan.Mennyire felgyujthato az ottani tarsadalom.Mrglatjuk elsz.-e egy ket ujnak szamito megmozdulas.Mert kivulrol alig hiszem hoiyg meg lehet Irant tamadni.Belul kezdenek majd egy kis diverziot...

 

A probléma szerintem a következő Iránnal. A 90-es években, különösen a második felében Iránban elég komoly reformfolyamatok indultak meg. A jelenlegi miniszterelnök Khatami egy európai müveltségű úr, a köré szerveződő párt pedig Irán (továbbra is az iszlám köztársaság gondolatán nyugvó reformjának programját hírdette meg).

Ha végignézed a korabeli híreket, azt láthatod, hogy az Iráni-Nyugati kapcsolatok ebben az időben kifejezetten jók voltak. Sőt, még a most sokat szidott és valóban konzi Khameini is a politikai enyhülés híve volt.

Ez politikailag azt jelentette, hogy a belső hatalmi egyensúly a miniszterelnöki poszt felé tolódott el, a Vének Tanácsa felöl.

 

A gond szept. 11. után következett, amitől kezdve az USA bármiféle iszlamizmusban ellenséget látott, és Iránt a gonosz tengelyéhez sorolta. Ez Iránban egyértelműen a Khatami féle nyitás bukását jelentette, és fokozatosan erősíteni kezdte a konzikat, akik az USA-ra, mint a Nagy Sátánra tekintettek. (megjegyzem a sátán szónak az iszlámban más jelentése van, mint a kereszténységben, ugyanis az iszlámban minden ill. mindenki sátánnak minősül, aki gonosz, ill. kísértésbe visz. sőt, mégcsak nem is jelenti azt, hogy aki sátán, az minden szempontból rossz, csupán abból a szempontból, amelyből rosszat akar a másiknak - no mindegy, csak úgy megjegyzésképpen említettem.)

Innentől kezdve érdekes helyzet alakult ki Iránban. Bár Khatami továbbra is miniszterelnök maradt, a tényleges hatalmi centrum újra a Vének Tanácsa, és Khameini köré mozdult el.

A konkrét USA fenyegetés, ill. az afganisztáni és iraki beavatkozás pedig, amely stratégiailag szinte bekerítette Iránt, egyértelműen növelte a fenyegetettség érzetet. Ilyen körülmények között a reformerőket az - de facto - ellenséggel való összejátszással vádolhatják meg. (ráadásul az iráni közvélemény egy jelntős része is elfordult Khatamitól, hiszen úgy látták, Irán hiába tesz meg mindent a nyitás érdekében erre a "Nyugat" csak katonai fenyegetéssel válaszol.)

 

Ergo én nagyon úgy látom, hogy a belső reform, avagy diverzió lehetőségét elsőorban az USA 2001 után eljátszotta. A jelenlegi körülmények között a katonai beavatkozás a) valszeg sokkal komolyabb áldozatokat követelne, mint Irakban b) Iránban nagyon hosszú gerillaháborút váltana ki c) kiváltaná a iraki siita többség ellenállását és ott is polgárháborút jelentene.

 

Szvsz. a helyzet eléggé el van baltázva. Az egyik megoldás Irán hosszú ideig tartó nyomás alatt tartása. Aztán hosszú távon lesz ami lesz. Csakhogy az iráni diplomácia sem hülye, és úgy tűnik elég jól alakítja kapcsolatait Kínával, Oroszországgal, ill. többé kevésbé az EU-val. Szóval nem biztos, hogy a nyomásgyakorlás és a fenyegetés elég elrettentő erejű lenne.

Másik megoldás a katonai opció. Erről már írtam, szerintem elég gáz lenne a beavatkozó országnak.

A harmadik megoldás az újabb nyitás által elősegíteni a belső reformokat. Ez egyébként azért nem hülyeség, mert Iránban, ha korlátozottan is, demokrácia van. Ergo pont egy nyitott légkör az, amely a demokratikus folyamatokat felgyorsíthatja. Viszont egy dologgal számolni kell. Hogy ha Irán eddig nem is törekedett atomfegyver előállítására, ezután valszeg. mindenképpen fog. (Ugye két szomszédjának van atombombája, továbbá egy olyan ország fenyegeti, amelynek szintén van.)