Egy régi cikk Bánéról:



Braniszlav Dzunics

Báne

A kopasz hátvéd a negyvenhez közeledve is az egyik legponterôsebb, leggyorsabb, legmegbízhatóbb a ligában. Minden meccsen kérlelhetetlenül hajt, mert utál veszíteni. Mindíg lehet számítani arra, hogy kiteszi a lelkét a pályán. Példát mutat és élvezet figyelni minden mozdulatát. Nem, nem Michael Jordanrôl van szó, és nem az NBA-rôl. Braniszlav, vagy ahogy a barátai nevezik Báne Dzunics sokak szerint a legjobb idegenlégiós a magyar férfiligában. Könnyen lehet, hogy a legrokonszenvesebb is. A PAks elleni meccsen megsérült, most lábadozik. Az itt következô beszélgetés még nyáron készült vele. A balatonszemesi IBA-táborban találkoztunk, ahol éppen 10-15 éves fiúkat és lányokat oktatott a 2001-2002-es szezonra Kaposvárra igazolt rendkívül ponterôs hátvéd. Nem csak kosárlabdát, stílust is tanulhattak tôle a gyerekek.



- Montenegróban születtem. Édesapám katonatiszt volt, és akkoriban éppen ott állomásozott. A kosárlabdázást elég késôn, 15 éves koromban kezdtem egy szerbiai kisvárosban, egy amolyan vidéki amatôrcsapatban. Azon ritka jugó kosarasok közé tartozom, akik az összes lépcsôfokot végigjárták. Az utolsó osztálytól az elsôig mindenhol játszottam, természetesen nem ugyanazzal a klubbal. Egy bosnyák csapattal, a Celik Zenicával jutottam el az elsô osztályig 26 éves koromra. Jól ment a játék, a liga egyik legjobb újonca voltam, de sajnos a csapat kiesett. Utána a háború miatt visszamentem Szerbiába. A másodosztályban játszottam, és a következô évben, 1992-ben jöttem Magyarországra.
- Hogyan kerültél Zalaegerszegre?
- Azt hiszem, véletlenül. Stevan Tot oda szerzôdött edzônek, és ô hívott a csapatához. Nem ismertük egymást, csak látott valahol játszani, vagy hallott rólam. Öt évig játszottam ott, majd három évet a Falcóban.
- Miért igazoltál át Zalaegerszegrôl?
- Az utolsó év kissé sikertelen volt. Ha jól emlékszem, hatodik helyen végeztünk, holott az elôzô négy évben kétszer döntôt játszottunk, egyszer harmadikok, egyszer pedig negyedikek lettünk. Úgy éreztem, hogy az nem csak egy rossz szezon volt, hanem már lefelé megy a csapat. Hívtak Szombathelyre. A Falco akkoriban egy közepes, de érezhetôen ambiciózus csapatnak számított, és szerencsére valóban megerôsödött.
- Hasonlóak a mostani átigazolásod okai is?
- Emir Halimics megüresedett légióshelyére hívtak, és így a bajnokcsapatban játszhatok. Remélem, megismételjük az eredményt.
- Hány éves vagy?
- Harminchét. Sokan azt mondanák, hogy már öreg kosaras vagyok, de az NBA a bizonyíték arra, hogy a legjobbak ebben a korban is extra teljesítményre képesek.
- Figyeled az NBA-t?
- Nagy rajongója vagyok.
- Ki a kedvenced?
- Legjobban Michael Jordant szerettem (akkor Báne még nem tudhatta, hogy MJ viszatér) , de a fiatalok közül is sokakat kedvelek, legjobban Kobe Bryantet.
- Drukkolsz valamelyik csapatnak?
- Igen, a Lakersnek.
- Akkor most jó éved volt!
- Kettô is!
- Nem zavar az, hogy sokak szerint a mai Lakers sikere elsôsorban a két nagy sztárnak és különösen Shaq megállíthatatlan tömegének köszönhetô?
- Szerintem ez nem így van. Van ott azért egy óriási edzô is, és a kitunô csapattársak nélkül sem menne így. Most az NBA-ben is új szabályok lesznek, és lehet majd zónázni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez mit hoz. Az ellenfeleknek több esélyük lesz Shaquille O'Neal ellen, mert jobban tudnak majd rásegíteni a védekezésben. Biztos, hogy mindig ketten lesznek a nyakán, amikor elkezd egy-egyezni, hiszen nem lesznek olyan korlátai a védekezésnek, mint eddig voltak. Phil Jackson majd ez ellen is kitalál valamit. Shaq pedig nagy játékos. Nem tudom elképzelni, hogy meglehetne ôt megfékezni.
- Nézted a Sport1 TV NBA-adásait?
- Talán az összes ott közvetített meccset láttam. A döntô minden mérkôzését élôben, még éjjel megnéztem. Tetszenek a Sport1 közvetítései, jók a visszajátszások, az elemzések, és a kommentátorok is sok információt adnak az NBA-rôl. Érezni, hogy szeretik a kosárlabdát.
- Szüleid, rokonaid Jugoszláviában maradtak? - A családom Belgrádban él. Feleségem Boszniából származó horvát, az ô rokonai Horvátországban és egy boszniai kisvárosban élnek.
- A háborúban nem voltak veszélyben?
- Senki sem volt katona, nem vettek részt a harcokban. Az édesapám addigra már nyugdíjba ment. A feleségem családja viszont ott élt, ahol a harcok folytak. Nem volt kellemes ott lenni, de szerencsére nagy veszélybe nem kerültek. Manapság csak az a baj, hogy vízumot kell váltanunk, amikor elmegyünk a szeretett régi helyeinkre.
- Úgy tudom, hogy magyar állampolgárságot kértél.
- Igen, már elég régen. A törvény szerint még négy évet várnom kell rá. Persze vannak lehetôségek ennek az idônek a csökkentésére, de erre nem látok sok esélyt.
- Ha megkapnád az állampolgárságot, akkor játszhatnál a magyar válogatottban is!
- Szívesen játszanék is. Jók voltak az utolsó jugó szezonjaim, de itt töltöttem el legsikeresebb kosaraséveim. A kilencedik szezonomat kezdem Magyarországon, otthon érzem magam.
- Itt született már a kislányod is?
- Igen. Annamari hétéves, Zalaegerszegen született.
- Feleséged horvát. Itt találkoztatok, vagy már együtt jöttetek Magyarországra?
- Együtt jöttük. Még akkor ismerkedtünk meg, amikor a Zenicában játszottam.
- A magyar nyelvet most is tanulod, vagy annyit tudsz, amennyi rád ragadt az évek folyamán?
- Zalaegerszegen volt egy tanárnôm, de nem nagyon ragaszkodom a tanuláshoz, és egy év után abbahagytam. "És most csak beszélek ilyen szinten. Lehet, hogy mondjuk a szókincsem picit jobb, meg a kislányomtól nagyon sokat tanulok, mert csak magyarul beszélünk. Én sajnálom, hogy jobban nem beszélek, de alakul."
- Szeretnél majd valamikor edzô lenni, azért veszel részt az IBA-táborokon?
- Igen. Most a második évet végzem.
- Edzôként inkább gyerekekkel vagy felnôttekkel foglalkoznál inkább?
- Nehéz ezt most még tervezni, remélem még jó pár évig játszom. Inkább felnôtt csapattal dolgoznék majd, de edzôként elôször tapasztalatokat kell gyujtenem, és ehhez nagyon fontos az is, hogy fiatalokkal foglalkozzam.
- Milyennek láttad a táborban a magyar gyerekeket? Mondják, hogy más a magyar srácok mentalitása, mint a jugóké.
- Én ezt nem így gondolom. Engem megleptek az itt megismert magyar gyerekek. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik a kosárlabdát, és sokuknak elég jó az alapképzettsége. Nagy kérdés, hogy mi lesz velük, ahogy felnônek. Nagyon sok múlik rajtuk.
- Nehéz bejutniuk a magyar élcsapatokhoz az ifi, junior éveik után.
- Nem tudom igazán, hogy milyenek az esélyeik, de úgy érzem sokkal többet kell dolgozniuk.
- Nagy a különbség a magyar és a jugoszláv bajnokság színvonala között?
- Biztosat mondani nem tudok, mert nem nagyon követem az ottani eseményeket. Bizonyára nem változott sokat a helyzet, akkor pedig elég nagy a minôségi különbség. Jugoszláviában nagyon régóta igen magas színvonalú és jól szervezett a bajnokság. Különös, de ott a háború ellenére is sokkal több pénz jut a kosárlabdára.
- Meg tudnál nevezni az elmúlt nyolc év alapján négy játékost a magyar ligában, akikkel a legszívesebben játszanál együtt?
- Ha mind a nyolc szezonomat nézem, akkor centerposztra talán Edmondsont tenném, aki Körmenden játszott két éven át, aztán Czigler és a fiatalabb Zsebe lenne a választottam, irányítónak pedig Nagy Zoli. Ez nem egy fiatal csapat, de hát én sem vagyok már az.
- Azért bírod még!
- Persze. Nem érzem fáradtnak vagy lelassultnak magam.
- Az elmúlt években a Falcóban nagyon erôs magot képeztetek Kálmán Lászlóval és Pankár Tiborral. Mit szóltak ahhoz, hogy átigazolsz Kaposvárra?
- Jól éreztem magam Szombathelyen. Nagyon jó barátságban voltam Lacikával és a többiekkel is. Ugyanakkor a magyar kosárlabda is egyre erôsebben a profizmus felé halad, és a csapattársaim, valamint a vezetôk is megértették a döntésemet. Jó viszonyban váltunk el.
- Számítasz arra, hogy a Falco szurkolói haragudni fognak rád, amiért Kaposvárra igazoltál?
- Nem tudom, de biztos, hogy a meccsen, a pályán ellenfelek leszünk. Úgy hiszem, szerettek a szombathelyi szurkolók, és ha a mérkôzésen majd néhányan fújolnak is rám, remélem, az legfeljebb csak a meznek szól, nem a személyemnek.

Balatonszemes 2001.július


Ruják István