Kb egy hete láttam először mikrobiológust komolyan megijedni. Macskájukat ősszel elütötte az autó, de nagyon gondos ápolásssal felépült, viszont most derült ki, hogy epilepsziás lett, ami elég gyakran előfordul hasonló esetekben. A mikrobiológusnak megtelefonálta a lánya, hogy a macskának rohama volt, és csorog a nyála. Kb 15 perc kellett a sajnálkozáshoz és utána a feéhez kapott, hogy a veszettségnek is ilyen tünete van (a macska nem volt még beoltva, mert kicsi volt). Kérdeztem tőle, hogy mi a gond, hiszen létezik oltás, mire mondta, hogy rettenetes mellékhatásai lehetnek, de persze ha muszáj, akkor beadatják... persze előtte kikérik az állatorvos véleményét. ------------ Erről jutott eszembe: ha van valaminek mondjuk 1% eséllyel mellékhatása - pl bele lehet halni - , az olyan magas, hogy normális ember normális körülmények közt nem kockáztatja (ezért nem is oltanak mindenkit veszettség ellen). Ha a megbetegedés kockázata ettől magasabb - pl 2%, akkor a veszélyes oltás az optimális döntés, tekintve, hogy maga a betegség 100%-ban halálos, és a példabeli esetben felére csökkentettük a kockázatot. Igazán jó megoldás az lenne, ha a betegség jelentkezésekor lehetne tenni valamit, de ez sokszor nem így van. ---------- A szokásos oltásoknak nagyon kicsiny a kockázata, viszont nagyon magas az eredményessége - a családom pl kullancs okozta agyvelőgyulladás ellen van rendszeresen oltva - mifelénk régebben elég nagy volt a fertőzöttség. Himlő ellen a kisebb gyerekeim már nincsenek védve, mert a fertőzés kockázata jóval kisebb mint az oltás kockázata.