Nem létező hun feliratok elolvasása

 

 

 

Harmatta János: A türk rovásírás legkorábbi emlékei (A hun rovásírás), Antik tanulmányok, 41., 1997 (159-174).

 

Nekem is megvan valahol, de képtelen vagyok ráakadni. Egyébként szívesen beszkennelném, mert nagyon tanulságos. Hogy egy nemzetközi hírű tudós, az ELTE nagy tiszteletű professzora és egy finnugrista "tudományos" folyóirat mire képesek, ha összefognak!

 

Nos, Harmatta professzor úr azt írja eben az emlékezetes tanulmányában, hogy ő Bóna hunokról írt könyvében (nyilván ismered, megjelent németül is, meg magyarul is) nagyon szép fényképeket talált, azokon pedig hun rovásfeliratokat. A könyvet jól ismertem, mert nekem is megvan mindkét változata, ezért elővettem és egyenként ellenőríztem valamennyi, Harmatta prof. által megadott ábráját.

 

A tizenvalahány ábra közül csak az egyiken volt csak egy inkább díszítésnek értelmezhető, állatfejet ábrázoló kompozíció, amelynek az elemei esetleg értelmezhetők jelekként is (de ez sem olyan volt, mint amit Harmatta elolvasott). A többin viszont nem volt semmi, ami a legkevésbbé is hasonlított volna írásra, vagy akár csak karcolásra is. Tökéletes semmit olvasott el a prof. (természetesen iráni nyelven). Ezt aztán a folyóirat le is közölte.

 

Nem sokkal később egy tanulmányában Bakay Kornél erre a Harmatta-tanulmányra hivatkozva megállapította, hogy ugy látszik, a hunok mégis csak iráni nyelvűek voltak.

 

Harmatta professzornak az effajta megfejtései nem példátlanok, volt már ilyen az ő múltjában máskor is. Makkay jános írt erről valamelyik kis füzetében, amelyeket érdemes elolvasni. Állítólag már egy német szerző is kiakadt azon, hogy Harmatta nem létező feliratokat olvas el és közöl komolyan. Valamelyik hazai lapban is volt már erről egy pengeváltás.

 

A dolog szomorú, de ilyen a hazai "tudományos" világ színe java. Az még szomorúbb lenne, ha az effajta "olvasatokat" és nagyképű kinyilatkoztatásokat komolyan vennétek.