Hát akik kint voltak a Sztálin szobornál, azok eufóriát.

Aztán amikor elkezdődött a lövöldözés, akkor sokan félelmet, aztán úgy 29.-e felé reménykedést, majd a Köztársaság tér és a Mindszenthy beszéd után bizonytalanságot, - sokan félelmet, és november 4.-e tájt dacot, dühöt és félelmet.

Aztán beletörődést.

Azután vágyat a nyugalomra, a biztonságra, a gyarapodásra.

És így tovább, - családonként is változatos érzésekkel gyalogoltuk végig a XX. századot, - de volt harminc év, amikor a társadalom többségének vágyai valóra is váltak...

:O)))