Hát az elmélet , astám, már majdnem megy, - most már csak a gyakorlat...

Ezt a felszabadulás-kérdést meg tekincsed úgy, mint a defloreálást.

Előtte lány az ember lánya, utána meg asszony.

Hogy a lány egy csámpás lotyó volt, akit az apja esténként üldözött,  az asszony meg egy lusta, házsártos dög, aki a sodrófát lengeti alkoholista férje feje felett, - abból a szempontból mellékes, hogy abban a pillanatban, amikor odaadta szüzességét, csillagok robbantak az égen és a szférák zenéltek a szebb jövő ígéretéről.

A felszabadulás nem egy korszakokon átívelő életérzés, hanem egy pillanat.

Az a pillanat, amikor a főnöködre mosolyogsz és azt mondod: Tudod mit, köcsög? Kapd be!, -majd felvetett fejjel, büszkén, öntudatosan kivonulsz az irodából, és határtalan életöröm tölt el.

És nem törődsz azzal, hogy holnap mi történik, optimista vagy és boldog: majd énmegmutatom!

Aztán vagy igen, vagy jön a munkanélküli segély, - de az a perc, az feledhetetlen.

45 áprilisa is feledhetetlen, - soha be nem váltott ígéreteket, - szabadság, függetlenség, demokrácia, igazságosság, -  hozott a tavaszi szél...

(+ még vizet is árasztott, virágom, virágom...)

:O))))