TÉLI  VERS

 

Rázza kint a szél a fákat,

Téli gondok, öszi bánat

nyári emlék száll vele.

 

Durva vágyát szárnyra bontja

s mint futó nö szürke kontya

leng, repül a köd vele

 

És az ember néma, hallgat.

Zárt a szív most, zárt az ablak,

Zárt ajkak közt zárt a szó.

 

S tán a vágy is szemlehunyva

szendereg s mint égidunyha

föd be mindent künn a hó.

 

Fáy F. verse