Nem tudom, kegyes halál alatt eutanáziát érted-e. Ha igen, akkor be kell vallanaom, nemrég megváltoztattam a véleményem róla.

Elvben pártolom, és remélem, ha arra kerül a sor, lesz erőm hozzá és a körülöttem lévők hozzásegitenek.

Azonban: már a második olyan személyről tudok konkrétan, aki feltétlen maga akart végetvetni szenvedésének, és a végén mégse tette meg, pedig senki se akadályozta.

Egyikük, 87 éves és csontvelőrákos orvos volt. Pontosan tudta, mi vár rá és hogyan. Időben beszerzett egy olyan gyógyszerkombinációt, amelyik elaltatta volna békésen. A cuccot az éjjeliszrényben tartotta, feleségét, lányát megeskette, hogy segitenek, hogy bevegye. Mindenki O.K. volt a megoldással, és a kisöreg tudta is, mikor jött el a pillanat, amikortól már semmi remény fájdalommentességre sem. De nem vette be a mérget... először azért, hogy még láthassa másik lányát, aki a rosszabbodás hirére utazott hozzá. Aztán ezzel a lányával beszélgetni akart még erről-arról. Aztán ismét valamiért elhalasztotta az öngyilkosságot.... már nem emlékszem, tán valamit meg akart nézni a TVben!

A végén annyira leromlott az állapota, hogy minden segitség nélkül halt meg, amikor eljött a természetes ideje.

A másik eset is hasonló volt, kivéve, hogy sok éve Magyarországon történt, a keresztapámmal, aki szintén orvos volt és szintén rákos lett.

Nem tudom, az élniakarás nem erősebb-e sokszor, mint a reménytelen küzdelem a fájdalommal.

És az hogy az USAban élek, nekem még extrán nyom a latban az eutanázia legalizálása ellen: ugyanis az itteni betegbiztositó társaságok egész biztosan nyomást gyakorolnának annak érdekében, hogy ne kelljen halálos betegekre túl sokat költeni.