Szerintem ne monnyon le. Ha őszintén és betegen végigcsinálja, még mindig jobb, mintha elsüllyesztenék valami kolostorba. Ő (legalábbis az egyházához képest) őszinte. Sok dologgal adós maradt, sok nagy dolgot kimondott, sok nagy dolgot csak félig. Meglehetősen megosztja ezzel a saját egyházát is, amikor ex cathedra. Kimondja, hogy pl. szeretni kell a muszlimokat, vagy épp, hogy vastagon benne voltak a zsidók módszeres irtásában, legalább azzal, hogy nem tettek meg mindent a megakadályozására. Azonkívűl a médiasztárság nem lebecsülendő dolog, ugyanis lezárta vele azt a korszakot, amikor a perifériára került pápa mindig valami agg olasz bíboros volt és semmivel sem foglalkoztak saját magukon kívül. Ő nyilvánosság elé vitte az egyházát, karizmatikus vezető, és karizmájának része az is hogy a hívek előtt csinálja végig a haláltusáját. Ha most elmenne valami kolostorba, összedőlne az életműve, legalábbis a katolikusok szemében. Visszajönnének az intrikáló bíborosok a felszínre. Valóban tudatosan vállalta, de nem a sztárság miatt. Hanem azért mert jó pap és az egészet küldetésnek tekinti.
Kimozdította az egyházat abból a tespedésből. A régi egyház kétszáz év után vette észre hogy vége van a feudalizmusnak és adta ki 1891-ben a Rerum novarumot, amivel legalább mérsékelten alkalmazta azokat a szociális tanításokat, amelyeket egyébként is a kinyilatkoztatás részei. Megjegyzem, ehhez is inkább az vezetett, hogy XI. Pius dinamikusabb pápa volt mint az előtte és utána jövők. Ezután megint szinte semmi, a rerum kerek évfordulóján mindenféle enciklikák, melyek közül kettőt érdemes említeni, az 1971-es Octagesima adveniens és az 1991-es Centesimo anno kezdetűeket, amelyek már a II. J.P. éra eredményei. A II. vatikáni zsinat is hasonlóan jelentős, például egységes szövegű, módosított Corpus Iuris Canonici születik. (érdekes, de az elsőt csak 1917-ben írták). Ezzel és még rengeteg dologgal próbálta moderniálni nyitni az egyházat. Világjárása is ezt szolgálta.

Az árnyoldal.
Nem lehet letagadni, hogy a változás nagy de kicsit sem földrengés szerű. Ugyan nagyon sok dolgot kimondott a pápa, nagyon sokat nem. Kevés az amelyik az ő személyes hibája. Egyházpolitikai téren nem sikerült elérni a keletiekhez való tényleges közeledést, ez nemcsak rajta múlott hanem a moszkvai pátriárkán is. Nomeg azon, hogy aktívan téritettek ukrán és fehérorosz területeken. Nem sikerült megállítania az egyház rohamos térvesztését, ebben az érsekei is hibásak, meg az egész rendszere, amely rendszer egyébként a világ legjobban felépített hálózata, de erről később. A cölibátus és a női papság szintén megmaradt problémának, pedig ezen már ötszáz éve túllépett a kereszténység. A világban lezajlott a szexuális forradalom, az egyház amíg nem követi, nem fog újra teret nyerni. A cölibátusban élő papok botrányai, a pedofil pap sztereotípia népszerűtlenné teszi a pályát. Ráadásul hiteltelenné teszi az egyház bármilyen véleményét a szexről (aki volt már egyházi gimisekkel házibuliban tudja mire gondolok). Óriási hiba, és nagyban a pápa hibája hogy meg sem próbáltak árnyalt vitát folytatni. Az a gond hogy nem vették észre, hogy noha a pápa hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, ugyanezekben a kérdésekben súlytalan is, és nem főleg a merev elutasítás miatt, hanem amiatt hogy csak úgy minden érdemi érv nélkül odanyilatkoznak. Nem vették tudomásul, hogy a keresztény Európa nem olvassa a Bibliát. II. J.P. sajnos ebben konzervatív pedig nagyon nem lenne szabad ennek lennie. (mellesleg az abortuszt nagyrészt én is ellenzem, nem problémamegoldó, hanem vészeszköz, amiben a kereszténységnek az élet feltétlen tisztelete miatt soha nem lesz más véleménye, vagy az nem a kereszténység lesz) Sokkal rosszabb még ettől is a szex és az óvszer ilyen fokú ellenzése. Csak cölibátusba beleszokott pap gondolhatja, hogy ez serkenti, vagy éppen okozza a paráznaságot. Következésképpen felesleges ennyire tiltani is, főleg mivel kényszereszközök nélkül nem tudnak mit tenni (sajnálják is) ezért nevetségesek. Ezt sem így kellett volna II J.P.-nak megoldania.
A legnagyobb hibája de inkább gyengesége az, hogy nem tudta megállítani az ultrakonzervatívokat a Vatikánban. Azokat, akiknek az ő határozott, de mérsékelt nyitása is sok. A Ratzinger-féle vonal, a középkorba vinné vissza az egyházat, noha sokak szerint még ki se jött onnan. Ráadásul hiteltelenek a bécsi érsek, aki az egyik hangadójuk (nem jut eszembe a neve) súlyos pedofilbotrányba keveredett, mások szimplán csak hetvenévesek, és nem látszik rajtuk az az őszinteség a mi II. János Pálból nagy pápát csinált. Az hogy a Hittani Kongregáció és még néhány ilyen konzervatív alegység befolyását a pápa nem tudta visszaszorítani, az akár az életműve összedőlését is eredményezheti. A másik ilyen kérdés az Opus Dei, a titokzatos szervezet, amely dinamikus mint egykor a jezsuiták, és állítólag már most hatalmas a befolyásuk, a vatikáni hittani egyetem az övék és azt rebesgetik, hogy Erdő Péterből is ők csináltak bíborost. A pápa kapcsolata velük tisztázatlan, de nem vet jó fényt az egyházra még egy titkolózó szervezet. Ez a kulcsszó is, a SZERVEZET, ez tette naggyá az egyházat, és zseniális modell. Mentes a hibáktól. II. J.P. ha úgy tudott volna rajta változtatni hogy újra nőjön az egyház hatalma akkor lett volna igazán óriás pápa (mert ekkor már legalábbis Nagy Szent Gergellyel kellene egy lapon emlegetni) Nem tette meg, így "csak" nagy pápa lett belőle. Amit megtett, azt viszont jól tette, karizmatikusan, végig mindent vállava. Vállalja a finálét is, nem is lenne jó ha lemondana.

A komcsi katolikus párhuzamról. Sztálin nem kapta meg a franchise-t (azt csak a cárnak adták el, jó drágán) Tehát bezárta boltot és lenyúlta a know-how-t.