A "normalitáshoz" való ragaszkodás nem jó ötlet, egyrészt mint mondtad, nincs pontosan definiálva, másrészt megöli az individualitást. Szerény személyem annyit ért "normális" emberen, aki képes általánosan elfogadott erkölcsök szerint élni. Pl: ne lopj, ne ölj, ilyen régimódi hülyeségek. Ha pusztán annyit sikerülnek elérni, hogy senki se ártson szándékosan embertársainak, ez egy boldog világ lehetne, hidd el. Persze, utópia, de sajnos éppen ezért az a benyomásom, hogy csak drasztikus fellépéssel lehet bármi javulást elérni ezen a téren...

Nem hiszem, hogy akkora önmegtartóztatást igényelne nem megverni a szomszéd fickót, mert csúnyán nézett valakire. Azok a kis fajsúlyú bűnök, amik a legjobban aláássák az emberek morálját, pl: fenyegetés, könnyű testi sértés, lopás, garázdaság túl elnézően büntetendők, az első lépés lehetne ezek nagyságrendbeli szigorítása, és mindenki meggondolná, hogy illik viselkedni a többiekkel.

Vannak azonban olyan bűnök, amikre nincs, és soha nem is lesz mentség, mint a már említett szándékos emberölés, fajtalankodás, nemi erőszak- azok nélkül az emberek nélkül is sokan vagyunk, akik ilyesmit elkövettek, egy könnycseppet nem ejtenék, ha valaki halomra lőné őket. Ilyenekre egyszerűen nincs szüksége a társadalomnak. A jogvédők meg gondolkozzanak el azon: az emberi jogok egyik legdurvább megszegése, ha valaki megöli embertársát. Ezzel gyakorlatilag semmibe vette ezen jogokat, azokon kívül helyezte magát. Nem értem, miért kéne ezután rá nézve érvényesnek tekintenünk...?