ztorkuz Creative Commons License 2005.03.01 0 0 139

Kicsit hosszú, de talán érdekes, hogy mit írt tomcat a szólás szabadsága után a blogjába, amúgy maga az adás is letölthető a blogról aki nem látta.

 

tomcat blogjából:

 

Eredetileg azért hívtam fel az Országos Kriminológiai Intézetet, hogy megtudjam, valóban létezõ kriminalisztikai szakkifejezés-e a cigánybûnözés, amit 1998 körül megszüntettek, töröltek a rendõrség zsargonjából? Ha igen, miért létezett, és miért kellett megszüntetni: azért, mert nem létezik ilyen, vagy társadalmi szervezetek tiltakozására? Telefonhívásom dr. Póczik Szilveszternél kötött ki, aki, miután elmondtam neki, miért érdeklõdöm ennyire a téma iránt, meginvitált munkahelyére, és felajánlott egy példányt vonatkozó szakkönyvébõl. Több órát szakított munkaidejébõl arra, hogy a cigányok történelmi, etnikai gyökereirõl felvilágosítson, s a végén nem csak Roma integrációs problémák Magyarországon címû könyvébõl, hanem Fasizmuselemzések címû másik mûvébõl is adott egyet, mivel fasizmuskutatással is foglalkozik. Az elõbbi könyvvel már végeztem, a második még hátravan. De minket most a cigányok érdekelnek, illetve Póczik Szilveszter. Idézem a könyv hátuljából rövid életrajzát.

Dr. Póczik Szilveszter történész, kriminológus. 1976-ban érettségizett a veszprémi Lovassy László gimnáziumban. Debrecenben és Greifswaldban folytatott egyetemi tanulmányait követõen 1986-tól az MTA aspiránsa, 1988 és 1992 között a Hanns Seidel Alapítvány ösztöndíjával vendégkutató a müncheni Kortörténeti Intézetben. 1995-tõl a történelemtudomány kandidátusa. 2000-ig docensként dolgozik a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, vendégtanár a Veszprémi Egyetemen, majd tanszékvezetõ a Szolnoki Fõiskolán. 1996-tól az Országos Kriminológiai Intézetben tudományos fõmunkatárs, projektvezetõ. 1999 és 2001 között az Open Society Institute kutatói ösztöndíjasa. 2002-ben az MTA egyik kisebbségkutatási projektjének vezetõje. Könyvek és egyetemi jegyzetek szerzõje, rendszeresen publikál rangos hazai és külföldi folyóiratokban.

Azt hiszem, nyugodtan elfogadhatjuk õt szakértõnek, nem igaz? No, akkor nézzük, kik is azok a cigányok.

A cigányok három fõ törzsre oszthatóak. Az elsõ törzs, a magyar cigányok, saját nevükön romungro-k az 1400-as években érkeztek Európába. Õk elég hamar asszimilálódtak. A folyamatra erõsen rásegített Mária Terézia azon rendelkezése, miszerint a cigányok nem léphetnek a városok területére, nem járhatnak iskolába, és így tovább. Ezt a rendelkezést sokan ismerik, ám ennek távolról sem a diszkrimináció volt a célja. A cél az volt, hogy a cigányokat rávegyék hagyományos, nomád életmódjuk feladására, és az ebbõl fakadó - ma is ismert - közbiztonsági problémákat megoldják. Vagyis, sarkosan fogalmazva, a cigány választhatott: vagy ember módjára viselkedik, vagy fel is út le is út.

Itt pedig belép az a nyelvi probléma, amirõl a Szólás szabadságában is megpróbáltam beszélni. Mit jelent a magyar nyelvben a cigány szó? Pejoratív jelzõ: bûnözõ életmódot folytató embert jelent, kisstílû tolvajt, aki mocskos rongyokban jár, putriban él, és mûveletlen. A mûsorban hivatkoztam Móricz Zsigmond Barbárok címû novellájára, nem véletlenül. Ebben hangzik el az alábbi mondat, amikor az elfogott rablógyilkosokra rábizonyítják a juhász és fia megölését, de váltig tagadják, hogy a birkákat ellopták volna:

- Ugyan már, mit cigánykodik azzal a hatvan birkával!

Nem szó szerint idéztem, de nem is ez a lényeg. Hanem ez a szó: cigánykodni. Markáns nyoma ez annak, hogy mit ért a magyar nyelv a cigány szó alatt. Az etnikum neve az, aminek õk maguk nevezik magukat: roma. Ugyanez a különbség például az orosz és a ruszki között, hiszen az orosz a nép neve, a ruszki pedig - a magyar nyelvben - gúnynév. Az orosz emberrõl faház, balalajka és vodka jut az ember eszébe, ám a ruszkiról a géppisztolyos, védtelen nõket megerõszakoló fosztogató. Egy oroszt leruszkizni a magyar nyelvben otrombaság. Ugyanígy a romát se cigányozzuk le, ha nem folytat cigány életmódot.

Miért nevezi magát a roma mégis cigánynak? Azért, mert õk így tanulták meg magyarul, évszázadokkal ezelõtt. Ha a roma magyarokkal találkozott, azok úgy nevezték: cigány. Természetes, hogy amikor az asszimiláció során megtanultak magyarul, magukra a cigány szót kezdték használni, nem a romát, ami saját nyelvükön jelentette õket. Ha egy német megtanulna magyarul, õ sem azt mondaná, hogy "én Deutsch vagyok", hanem hogy "én német vagyok." Holott nem is tudja, hogy a német szó a szláv-orosz nyemüj szóból ered, ami azt jelenti: néma. Így nevezték az oroszok a nyelvüket nem beszélõ idegeneket. A romák többsége sem tudja, hogy a cigány szó nem a népüket jelenti a magyar nyelvben, és ezt mára a magyarok is elfelejtették.

Tehát válasszuk külön: a roma az etnikailag definiált nép neve, a cigány pedig egy bizonyos életmódot követõ embereket jelent. Manapság sok magyar is elcigányosodott, cigány életmódot folytat. Ezeket is bátran nevezhetjük cigányoknak, hiszen azok. Ha azt mondanánk, hogy cigányok csak romák lehetnek, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy nácik csak németek lehetnek.

Hozzáteszem, néhány évvel ezelõtt a romák nagy hepajt csaptak, és követelték, hogy többé ne lehessen használni a cigány szót a sajtóban, mert az sérti õket. Ezzel õk maguk definiálták ezt a kifejezést pejoratívként, s ezzel én igazoltnak látom azt a nézetemet, hogy a bûnözõi szubkultúra megnevezésére használjuk.

De most térjünk vissza Mária Teréziára. Drága jó anyacsászárnõnk, aki oly nagyon szerette testõreit és tenyészcsõdöreit, komoly lépést tett a cigányok megnevelése felé. A cigányok feladták életmódjukat, letelepedtek, szakmát tanultak és rendes állampolgárokká váltak. Az õ leszármazottaik a köznyelvben ma "rendes cigányként" definiált roma emberek. Õk féltékenyen õrzik az asszimiláció során kialakult értékeiket, és a mai napig nagyon vigyáznak a látszatra is, nehogy cigánynak higgyék õket. Meg lehet nézni azokat a falvakat, ahol ilyen roma emberek élnek. Tisztaság van, rend van, majdhogynem katonás fegyelem. Nagyon összetartó közösséget alkotnak, és nem engednek maguk közé idegen romát telepedni. Ha valaki közülük bûncselekményt követ el, az jobb is, ha szedi a sátorfáját a faluból. Ezek a szigorú erkölcsi hagyományok Mária Terézia koráig vezethetõek vissza.

A sajátos, ám igen sikeres felzárkóztatási program eredményét azonban nagyban lerontotta, hogy az 1860-as években Romániában is megtörtént a jobbágy- és rabszolgafelszabadítás - hát igen, szomszédaink kissé elmaradottak voltak - és beáramlottak hozzánk az igen primitív oláh és beás roma törzsek. Primitív alatt értem természetesen életszínvonalukat. Ezek a romák, akik cigány életmódot folytattak, gyakorlatilag tönkrevágták Mária Terézia mûvét. Az azóta eltelt százötven évben senkinek sem jutott eszébe rendesen felzárkóztatni õket, csak az utóbbi tíz évben kísérleteznek, de többnyire rossz módszerekkel.

És most nézzük, mit tanultam dr. Póczik Szilveszter könyvébõl. Igazak-e a cigányokról alkotott sztereotípiák, van-e alapjuk az elõítéleteknek? Mitõl primitívek a cigányok, miért erõszakosak?

Faji jellegzetesség-e a cigányoknál az ostobaság és a lustaság?

Az átlagember hajlamos azt hinni, igen. Kicsit analitikusabb elmék, akik hallottak már arról, hogy a romák nem egységes nép, hajlanak arra az elgondolásra, hogy az oláh cigányok ostobábbak, õk alkotják a cigány bûnözõi csoportot. Ám ez nem igaz. Beilleszkedési képesség, általános intelligencia szempontjából nincs különbség a roma törzsek tagjai között. A cigányok ostoba viselkedése, mûveletlensége, primitívsége nem faji jellemvonás, hanem egész egyszerûen saját környezetük hatása. Azé a környezeté, amiben felnõttek. Ha egy gyereket olyan környezetbe helyezünk, ahol a tanulást lenézik, és a lopás, fosztogatás természetes életmód, az a gyerek bizony cigány lesz.

Én magam is, amíg ezt a tudományos munkát el nem olvastam, úgy vélekedtem, a cigánybûnözés faji jellegzetesség. Nem az! A cigányság nem faj vagy nép, hanem szubkultúra. Ugyanolyan, mint mondjuk a hiphop, a rocker vagy a goth szubkultúra: emberek csoportja, akik egy bizonyos közös viselkedésmintát követnek. Ez a viselkedésminta sok kriminális elemet tartalmaz. Való igaz, e szubkultúrába túlnyomórészt roma nemzetiségûek tartoznak, de ez nem faji, hanem történelmi okokra vezethetõ vissza.

No de ha ez így van, és a cigányok nem faji okokból ostobák, miért azok mégis? Miért oly gyakori körükben a vérfertõzés, a dögevés - mert ezek nem csak legendák! - miért nem értik meg az alapvetõ európai civilizációs eszméket? Én magam korábban azt is feltételeztem, hogy a vérfertõzésbõl származó gyermekek magas száma miatt, a belterjesség miatt a cigányok jó része valóban csökkent értelmû. Nem azok! A vérfertõzésbõl nem származik annyi utód, és azok sem olyan arányban fogyatékosok, hogy az egy egész nép visszafejlõdését indokolná. Akkor mégis, miért nem járnak a cigányok iskolába? Dr. Póczik Szilveszter írja könyvében:

Egy német vizsgálat tanúsága szerint a cigány gyermekek tanulás iránti motiváltsága a nem cigány hajléktalanok gyermekeinél tapasztalt, igen alacsony színvonalat sem éri el. Ezen a problémán az idõközben igen toleránssá vált európai iskolarendszer sem tudott segíteni.

Magyarországon ugyanez a helyzet. A cigány szubkultúrában a tanulás nem szalonképes, éppen úgy, mint például egy rocker számára a diszkóba járás. Az eredmény?

Mára újra tömegesen fordul elõ egyes helyeken, hogy a roma gyermekek a kötelezõ alapfokú iskoláztatás törvényi elõírása ellenére sem járnak iskolába. A cigányság átlagos képzettségi színvonala 1984-85 óta abszolút értékben, összességében távolodni látszik a magyarországi átlagtól.

Zanzásítva tehát: a cigányok nem akarnak iskolába járni, és ha toleránskodunk velük, még inkább nem fognak. Amióta ki van osztva mindenkinek a kötelezõ tolerancia, a cigányok közt csökken az iskolázottság. A cigánygyerekek alapozás nélkül kerülnek hatévesen az általános iskolába. Nem tudják, hogyan kell ott viselkedni, miért vannak ott, mert nem ismerik az alapvetõ civilizációs viselkedésmintákat. Dr. Póczik elmondta, hogy tanított olyan cigány kisegítõ osztályt, ahol a 6-7 éves gyerekek nem tudták, hogyan kell megfogni a ceruzát, és nem tudták megnevezni a színeket. Nem azért, mert soha nem is lesznek képesek, hanem mert otthoni környezetükben sosem volt szükségük ilyen tudásra. Ez pontosan ugyanaz a jelenség, mint amikor a 70 éves Mari néni nem tudja bekapcsolni se azt a mobiltelefont, amin mi, fiatalok, percek alatt megírunk egy SMS-t, vagy lerendezünk egy hívást.

Mi a megoldás? Az, hogy a cigány környezetbõl származó roma gyerekeket speciális iskolába küldjük. Ez az, amit a nagy jogvédõk felfoghatnának végre: ez nem kiközösítés, hanem ez az igazi felzárkóztatás. Ha egy gyerek nem tudja, hogy kell fogni a ceruzát, akkor elsõként erre kell megtanítani, és nem egybõl az írás oktatásával kezdeni. Meg kell neki tanítani az alapvetõ civilizációs szabályokat is, például hogy nem lopunk, meg nem szarunk a szoba közepére - bármilyen furcsa, de ha otthon ezt látja, ezt fogja csinálni õ is. Ha nem így tesszük, nyilvánvalóan komoly hátránnyal fog indulni a roma gyerek az életben.

A felnõttoktatást egyébként pontosan ugyanezek a tényezõk akadályozzák. Dr. Póczik szerint:

Az átképzési projektek legtöbbször el sem jutnak a potenciális roma munkavállalókhoz, vagy hatástalanok maradnak, hiszen eleve képzetlen, és a képzést kevésre tartó embereket nehéz piacképes tevékenységekre átképezni. A romák közmunka keretében történõ - társadalmi célzatában "szintentartó" - foglalkoztatásával kapcsolatos elképzelések nem váltották be az ehhez fûzött reményeket.

Mi következik ebbõl? A régi sztereotípia: a cigány addig nem dolgozik, míg nem verik gumibottal. De vajon tényleg ez a megoldás? Ilyesmit Mária Terézia óta csak egyszer próbáltak Magyarországon: a Kádár-rendszerben, a kötelezõ foglalkoztatottság égisze alatt. Mit ír ennek hatásairól az elismert kutató?

A konkrétumok jegyében fogant az MSZMP Politikai Bizottság 1961 tavaszi határozata a cigányság szociális helyzetének megjavításáról, munkába állításáról és átnevelésérõl. Megkezdõdött a cigányság "feketevonatos" vonulása az ipari centrumok és a nagyvárosok felé. A 80-as évek közepére, a férfiak döntõ többségének munkába állásával lassan, de biztosan megindult a cigányok fiatalabb nemzedékének körében a városi népesség gyarapodása, a faluban élõk arányának csökkenése. Csökkenni kezdett a családnagyság, valamelyest javult az egészségügyi és oktatási helyzet, megindult a törzsileg, nyelvileg és foglalkozási csoportok szerint is erõsen szétforgácsolódott cigányság belsõ integrációja, etnikai egyesülése.

Lefordítom: a munka nemesít, a cigányok esetében is. No de ennyit talán a cigányok és a romák hétköznapi életérõl. Nézzük, mi igaz azokból a sztereotípiákból, amelyek a cigánybûnözés témakörét övezik.

Igaz-e, hogy a börtönökben több a cigány, mint a magyar?

Dr. Póczik Szilveszter és kutatócsoportja 1998 és 2000 között több empírikus felmérést végzett a témakörben. Munkájukat Vác, Baracska és Pálhalma börtöneiben végezték, börtönfokozatú elítéltek körében. (A szabadságvesztés büntetésnek három fokozata van: fogház, börtön, fegyház.) Több ezer, minden szempontból átlagos férfi bûnözõket vizsgáltak, önkéntes adatszolgáltatás alapján. A kérdések része volt az is, hogy az elítélt roma nemzetiségûnek vallja-e magát. Voltak, akik igen, voltak, akik nem, de roma szüleik voltak. Utóbbiakat asszimilánsnak, késõbbi kutatásaik során transzetnikainak nevezték. Az eredmény a számok tükrében megdöbbentõ, és sajnos igazolja a cigányokkal szembeni hiedelmeket. Nevezetesen:

Etnikai megoszlás tekintetében a fogvatartottak között 43,5% magyart, 41,5% cigányt és 15% asszimilánst találtunk, ennek megfelelõen a cigány származásúak arányát 56,5%-nak találtuk.

Ebben az a megdöbbentõ, hogy a romák a magyarországi lakosság 3-4%-át teszik ki, de a legtúlzóbb becslések is csak 12-13%-ról beszélnek. Tehát a közhiedelem, miszerint a roma nemzetiségûek közül nem csak arányaiban, de számszerûen is sokkal több bûnözõ kerül ki, helytálló. Annak ellenére az, hogy a cigány szubkultúra követõi a roma nemzeten belül kisebbséget alkotnak, vagyis a "rendes cigányok" vannak többen. Dr. Póczik Szilveszter errõl így ír:

Feltûnt, hogy nem mutatkozik szignifikáns összefüggés a cigány lakosság regionális száma/aránya, valamint a bûnözésben való részvétele között, ami arra engedett következtetni, hogy a cigányság egészén belül a normakövetõ többségtõl elkülönül egy hivatásos bûnelkövetõi csoport (...)

Miért vannak börtönben általában a cigányok? A közhiedelem szerint a leggyakoribb cigány bûncselekmény a közönséges lopás. Ez így is van, de a statisztikai adatok azért itt is megdöbbentõek néha. Olvassuk csak!

A kriminalisztikában már korábban ismert volt, hogy a cigányok elkövetési módjainak vannak bizonyos minõségi és mennyiségi jellemzõi, egyebek között az indokolatlan brutalitás és rombolási hajlam. (...) A cigány bûnelkövetõk oroszlánrésze (70-80%) egy kimondottan kriminális életvitelt folytató szubkultúrából kerültek ki, ezt támasztotta alá a visszaesõk, többszörösen visszaesõk rendkívül magas aránya is.

Jól van, megtaláltam azt a részt is, ami a szubkultúra jelenlétérõl szól. Kicsit arrébb még egyszer szó van a bûnözés minõségérõl:

Míg a magyar csoportban csak az indulati cselekmények esetén - tehát a teljes bûnözési mezõ egy szegmensében - mutatkozik felfokozott, romboló agresszió, addig az asszimiláns és a cigány csoport bûnelkövetésének valamennyi lényeges területén fokozott aggresszivitás nyilvánul meg.

Tetszik érteni? Kriminológiai kutatások igazolják, hogy a romák körében kiugróan magas a bûnözõk aránya, ráadásul fokozott aggresszivitás jellemzi õket. Ezt tudja is mindenki, aki találkozott már cigánnyal. Ezek után mi legyen az átlagemberben felötlõ kép a roma vagy cigány szó hallatán? És ha már megint egy Kolompárt vagy egy Lakatost mutogatnak a Kék fény-ben, akkor vajon mindenkinek a felzárkóztatási program meg a tolerancia kellene, hogy eszébe jusson, és nem a géppisztoly? Ez itt, kérem szépen, a faji elõítélet alapvetõ oka: hogy a cigány életmódot túlnyomó többségben romák vagy roma származásúak követik. Na, ezzel kellene kezdeni valamit, és nem fejberúgni meg lecsukatni, aki utálja a cigányokat!

A pontos mutatók, bûncselekményi kategóriák szerint:

  Magyar

Transzetnikai

Cigány

Élet és testi épség elleni cselekmények
(emberölés és kísérlete, halált okozó vagy súlyos testi sértés)

21,5% 19,1% 12,9% Vagyon elleni, kevésbé kifinomult bcs.
(rablás, betörés, lopás)

40,4% 54,2% 62,2% Vagyon elleni kifinomultabb bcs.
(zsarolás, csalás, sikkasztás)

18,7% 12,5% 5,6% Egyéb erõszakos cselekmények
(garázdaság, rongálás)

2,7% 3,1% 7,3% Szexuális bûncselekmények
(nemi erõszak, megrontás)

1,1% 1,4% 3,3%

A táblázatban szerepelnek még más, kisebb súlyú bûncselekmények is, mint az okirat-hamisítás, a közlekedési bûncselekmény vagy a kábítószer- bûncselekmények, de ezek száma a cigányok és a transzetnikaiak közt igen alacsony. Fenti számok tükrében megállapítható, hogy a cigány bûnözõk sokkal gyakrabban követik el azokat az erõszakos és vagyon elleni bûncselekményeket - lopás, rablás, betörés, nemi erõszak, garázdaság - amelyek leginkább kiváltják a társadalom félelmét vagy felháborodását. A piti bûnözõ, a "tolvaj cigány" sztereotípiája innen ered.

Igaz, a legsúlyosabb élet elleni bûncselekmények terén a cigányok éppenséggel kevésbé aktívak. Mi következik ebbõl? Az, hogy a cigányok nem bicskáznak. Igaz, hogy gyakran fenyegetõznek késsel, de a legritkább esetben használják, legalábbis emberölési céllal. Ezt egyébként is alátámaszthatja bárki, aki kapcsolatban áll cigányokkal: a kés inkább maszkulin státusszimbólum, mint fegyver, úgy, mint az arab világban. Szóval ha egy cigány kést nyom a torkodhoz, ne dõlj be neki okvetlenül.

Egyébként belegondoltunk már abba, hogy miért babusgatják annyira a cigányokat? Mi ennek az oka, van-e a háttérben valaki? Sokan úgy tartják, a roma nemzetiségi mozgalmak, pártok mögött nagyobb politikai erõk mozgatják a szálakat. Dr. Póczik erre is kitér.

Amikor egyes cigány képviseletek nyomásgyakorló csoportként igyekeznek fellépni, ezt rendszerint náluk lényegesen jelentõsebb erõtényezõk háttértámogatásával és céljai érdekében, kvázi szövetségesként, de alárendelt helyzetben teszik. A cigány elit kiegyensúlyozatlanságát és a külsõ nyomásgyakorlással szembeni kiszolgáltatottságát fokozza, hogy tagjainak nem jelentéktelen részét megélhetési okok kötik a politikai tevékenységhez, ezért egyesek a kisebbségnek és a többségnek egyaránt kárt okozó, a társadalmi és etnikai szakadékokat mélyítõ magatartástól sem riadnak vissza.

Nos, igen. Emlékszünk az esetre 2000-ben, amikor a zámolyi cigányok felkerekedtek, és Krasznai József vezetésével Strassbourgba zarándokoltak, elsírni, hogy õket mindenki csak bántja, és állandóan skinheadbandák zaklatják õket? Akkor egy csomó magyarországi értelmiségi összeállt, és írtak egy köszönõ levelet Lionel Jospin-nek, amiért Franciaország befogadta ezeket a menekülteket, akiknek itthon oly szörnyû volt a sorsa. Hosszú lenne a lista, de pár ismertebb nevet kiragadok: Eörsi István író, Faludy György író, Grünwalsky Ferenc filmrendezõ, Jancsó Miklós filmrendezõ, Kende Péter politológus, Tamás Gáspár Miklós filozófus... Bizony, csupa baloldali liberális név. Azóta már az is bebizonyosodott, mégpedig a brit Jane's magazin jóvoltából, hogy a zámolyi cigányok akciója külföldi titkosszolgálatok által kimódolt provokáció volt, melynek célja Magyarország hitelének rombolása volt az EU csatlakozás elõtt. Egyébként tudtommal a zámolyiak már egytõl egyig börtönben vannak odakinn, csakúgy, mint Krasznai, akit itthon pedofíliáért csuktak le. Ezek tények - kommentálni nem kívánom.

No de haladjunk tovább a sztereotípiák vizsgálatával, és térjünk vissza a cigánybûnözésre. Az imént arról írtam, hogy messze több a cigányok közt a visszaesõ bûnözõ, mint a magyarok közt. De mégis, mennyi az a több, és mennyivel több közöttük a súlyosabb ügyekért leültetett gazember?

A váci kutatásban megállapítottuk, hogy az asszimiláns és a cigány csoportban a bûnismétlõk aránya a magyar csoportban talált érték majdnem kétszerese. A két utóbbi csoport közötti egybeesések semmi esetre sem lehetnek véletlenek. Következésképp e két csoportban a bûnelkövetési gyakoriság - nyilván nem bagatell, hanem nagyobb súlyú cselekményekrõl van szó - majdnem kétszeres, meghaladja az azonos mutató magyaroknál talált nagyságát. Az asszimiláns és a cigány csoport bûnözõi karrierjeit összességében sokkal súlyosabb cselekmények jelölik ki, mint a magyar csoportét.

Kicsit arrébb:

A magyar csoportban a fogvatartásban elkövetett idõ átlagosan 5,5 év: csak fele-kétharmada az asszimiláns és a cigány csoportban tapasztaltnak. A legsúlyosabb ítéletekre okot adó bûnözõi elõéletekkel az asszimiláns csoportban találkozhatunk. Az ítélethozatalban - úgy tûnt - nem játszik közre a diszkrimináció, sõt, a bírák a cigány vádlottak sanyarúbb körülményeit hajlamosak az ítélethozatalban figyelembe venni.

Ez így is van. Ha egy hatgyerekes cigányt bevisznek a bíróságra, és sikerül ráhúzni valamit, a bíró gyakran úgy gondolkodik, hogy ha lecsukja, teszem azt, egy évre, akkor addig az államnak kell gondoskodnia a hat gyerekrõl, s persze a családfõrõl is. Ha azonban elengedik, megspórolnak egy csomó költséget. Így tehát állambácsi szépen a közbiztonságon takarékoskodik, és ez megint csak nem tesz jót az elõítéletek elleni küzdelemnek. Nem csak azért, mert a bûnözõk szabadlábra kerülnek, hanem mert az egyszerû állampolgár ezt látva legközelebb inkább elõbb lövi le a cigányt, minthogy megkérdezni, mégis, hány szál cigit parancsol.

Apropó, diszkrimináció. Valóban olyan nagyon diszkrimináljuk szegény cigányokat? Az egy dolog, hogy a közbeszéd mit tart róluk, de megjelenik-e ez a valóságban?

Egy olyan súlyosan sérült nemzettudat esetében, amilyen a magyar, várható volna széleskörû és szervezett (általános) kisebbségellenesség, etnocentrikus, esetleg rasszista magatartás. Tapasztalat szerint azonban ilyennel Magyarországon ritkán találkozunk, az etnocentrikus magatartás csak halvány nyomokban bukkan elõ. Szintje messzirõl sem éri el a mintának tekintett nyugat-európai társadalmak hasonló jelenségeinek szintjét, az amerikai szintrõl nem is beszélve.

Ez pedig nem légbõl kapott sóder. Kérdezzetek meg akárhány "rendes cigányt": lehet, hogy néha beszól nekik egy-egy primitív tahó, de alapvetõen senki sem akadályozza õket abban, hogy emberhez méltó életet éljenek, dolgozzanak, érvényesüljenek. Ha nem így lenne, nem lennének például roma értelmiségiek. Hol vannak nálunk a párizsi arab gettót feldúló boneheadek, vagy a pakisztániakat verõ britek, netán a Németországban törököket agyaló neonácik? A Ku-Klux-Klánról vagy a George W. Bush-hoz hasonló politikusokról nem is beszélve. Nem, bármennyire is szeretnék egyesek, Magyarországon nincs intézményesített rasszizmus, senki nem is akar, leszámítva pár perifériára szorult törpepolitikust, és nem véletlenül mondják ránk, hogy befogadó nemzet vagyunk. Errõl a témáról Dr. Póczik Szilveszter hosszabban is ír könyvében, most hadd ne idézzem az egészet.

No de vissza a sztereotípiákhoz. Sokszor mondják: a cigányokat nehéz anyagi körülményeik kényszerítik lopásokra, rablásokra, mert nem találnak munkát. Tényleg sajnálnunk kell õket? A börtönökben folytatott felmérés ezzel is foglalkozott. Az egyik kérdés a válaszadók otthoni lakáskörülményeit firtatta. A lehetséges válaszok: putri, albérlet, önkormányzati bérlakás, öröklakás, családi ház. A kutatócsoport a következõket mutatta ki:

Legjellemzõbb lakásfajta mindhárom csoportban közel azonos arányban a családi ház, ami arra utal, hogy mindhárom csoport szüleinek fele viszonylag kiegyensúlyozott, de legalábbis még tûrhetõ jövedelmi viszonyokkal rendelkezett.

Ugyanezen a lapon látható egy táblázatos kimutatás is. Kicsit összevonom a dolgot. Az asszimiláns és a cigány válaszadók az alábbi arányban jöttek különféle lakókörnyezetbõl:

    Transzetnikai

Cigány

Putri:   0,3% 4% Albérlet:   7,6% 4% Önkormányzati bérlakás   16,9 17,9 Öröklakás   18,6% 14,6% Családi ház   53,1% 58,6%

Megállapítható tehát, hogy a bûnözõ cigányok többsége éppen hogy nem szegény körülmények között él, sõt! Alátámaszthatja ezt nektek akármelyik rendõr vagy polgárõr: a legtöbb baj nem a szegény, rongyos cigányokkal van, hanem a márkás cuccokban feszítõ, fukszos disznókkal.

A másik kérdés: Csakugyan azért bûnöznek a cigányok, mert nem kapnak munkát? Nézzük, mit mutattak ki a statisztikák.

A magyar és a transzetnikai csoport mintegy 6%-a, a cigány csoport mintegy 9%-a nem dolgozott sehol, és nem is tanult, tehát mindhárom csoportban aránylag kevés foglalkozásnélkülit találtunk. Vagyis mindhárom csoport igen aktív a munkaerõpiacon (is).

Ennyit a mítoszokról. Ha számszerû adatokra vagytok kíváncsiak a fogvatartottak letartóztatás elõtti munkájáról, tessék:

    Transzetnikai

Cigány

Nem tanult, nem dolgozott   5,7% 8,8% Tanuló   1,3% 2% Alkalmi- vagy segédmunkás   35,7% 56,7% Betanított és szakmunkás   32,3% 16,6% Vállalkozó   14,5% 8,8% Tisztviselõ   0,3% 0% Szellemi foglalkozású   2% 1% Nyugdíjas   4,7% 3,8% Egyéb   3,4% 2,3%

Tehát a legtöbb cigány bûnözõ alkalmi vagy segédmunkás. Igaz, ez nem éppen a legjobban fizetõ kategória. Többségük szociális segélyt is kap mellé, és ezt egészítik ki lopással, fosztogatással. Elgondolkodtató azonban, hogy akkor a magyar segédmunkások miért nem szorulnak erre, hiszen messze sokkal kevesebb magyar segédmunkás ül a börtönökben, mint cigány vagy transzetnikai, akár külön-külön is.

És vajon miért lesz bûnözõ a cigányból? Egyesek szerint az állami gondozásból kikerülõ cigány fiatalok hajlamosak a leginkább erre az útra lépni. Ám ez nem igaz: a cigányok és a transzetnikaiak körében egyaránt a bûnözõ családi miliõ a leggyakoribb késztetõ ok (51,2% - 61,8%), ezután jön a javítóintézet (23,2% - 32%), ezt követi a fiatalkorúak börtöne (20,1% - 35,6%) és csak a sor végén áll az állami gondozás, lényegesen kisebb részesedéssel (6,7% - 11,1%). Tehát ismét a bûnözõi szubkultúrához tértünk vissza, mint a bûnözés melegágyához.

Sok cigány azt állítja, hogy a családjuk kényszerítette a bûnözésre, és sokan úgy tudják, hogy a cigánycsaládok gyakran lopni küldik a gyerekeket. Ez való igaz, gyakran van ilyen, de sokkal ritkábban, mint képzeljük. Az átlagos cigánybûnözõ 16-17 éves korában követi el elsõ bûncselekményét, nem gyermekkorban. (A magyar bûnözõk általában késõbb, 19-21 éves korban.) De hogy kényszer hatására? Nem jellemzõ. Mit ír errõl a szakember?

A megkérdezettek bûncselekményre kényszerítése ifjúkorban atipikus. (...) A csoportok sorrendjében (magyar, transzetnikai, cigány) 35-48-51%-ban a barátok jelennek meg segítõként. Ez arra utal, hogy az elsõ cselekményben nem annyira maga a kényszer, mint inkább a csoportértékeknek való megfelelés vágya, vagyis a mikroközösség (szubkultúra) egyfajta informális szociális nyomása játszik szerepet.

Tehát a cigányokat senki sem kényszeríti fenyegetéssel vagy hasonlóval az elsõ bûncselekmény elkövetésére, hanem, közönséges nyelvre fordítva, gizdaságból lopnak-rabolnak, mert az menõ.

Nos, ennyit szerettem volna elmondani a cigányokról. Igaz, ez semmiképpen sem fért volna bele Friderikusz Sándor rövid mûsoridejébe, még akkor sem, ha csak engem hagy beszélni. Remélem azonban, hogy ezekkel az adatokkal segítettem, hogy megértsük a cigányság jelenségét, és remélem, hozzám hasonlóan ti is elfogadjátok, hogy a roma nép valójában nem bûnözõ nemzet.

Fenntartom azonban azt a véleményem, hogy a cigányok - ismét csak a bûnözõ szubkultúrát jelölve ezzel a szóval - nem valók Magyarországra, nem valók az európai kultúrába, és mint a kutatások is alátámasztották, liberális módszerekkel nem lehet õket a törvények és a többség által vallott értékrend betartására késztetni. A történelmi tapasztalat igazolta, hogy a mocsokban felnõtt, ostoba emberekkel csak a gumibot érteti meg, hogy dolgozzanak lopás helyett. Azonban a cigány fiatalokat, gyerekeket át lehet nevelni emberségesen is, fel lehet zárkóztatni. Ehhez a "rendes cigányok" segítsége szükséges. Az lenne célszerû, ha a gyermeknevelésre alkalmatlan cigánycsaládok gyermekeit nem állami gondozásba adnák, hanem roma nemzetiségû, tisztességes családok fogadnák be õket. Hogy kitõl kell elvenni a gyereket, azt roppant egyszerû eldönteni: például amelyik családban mindkét szülõ börtönviselt, és ebbõl legalább egyikük visszaesõ, ott már feltételezhetjük egy bûnözõ miliõ létezését. Mint a számok igazolják, még az állami gondozás is célszerûbben gondoskodna az ilyen cigányok gyermekeirõl, mint maguk a szülõk.

S hogy ki menjen Indiába vagy Strassbourgba, ahogy azt Friderikusz Sándor kérdezte a polóm kapcsán? Kérem, aki akar. Akinek nem tetszik, hogy itt, Magyarországon tisztességesen kell viselkedni, elhúzhat bármelyik irányba, de tõlem akár Kínába is. Az ilyen ember ne itt rontsa a levegõt, legyen bármilyen nemzetiségû.

Remélem, ez a kis írásom sokaknak segített új gondolatokra jutni a romakérdés felett. Nekem valamelyest megváltoztatta a gondolkodásomat Póczik doktor úr könyve, akinek segítõkész támogatását ezúton is nagyon köszönöm. Aki pedig továbbra is úgy véli, a cigányok felzárkóztatásának egyetlen módja, ha bepereljük, lecsukatjuk azokat, akik megfelelõ szakismeretek híján nyilvánítanak véleményt a cigánybûnözésrõl, és javasolnak drasztikus megoldásokat, ajánlom figyelmükbe, mit sikerült elérniük az Olah Action körüli cirkusszal. A teljesen ismeretlen kis játékot immár minimum százezrek próbálták ki, és ismét sikerült rendesen megtépázni a szólásszabadság, az jog elõtti egyenlõség hitelét. Hetente rátesznek erre egy lapáttal, amikor bûnözõket, illegális lakásfoglalókat védelmeznek a törvény ellenében. Nem biztos, hogy pont erre van szükség.