Jó az összehasonlítás.

Azokról, akik gyűlöletet fröcsögve követelik a pápa "tiszteletben tartását", nekem is folyton azok jutnak eszembe, akik feljelentettek annakidején az iskolaigazgatónál, amikor elsütöttem valami viccet a szovjet infúzió-elvtársakról. Ezeknek az embereknek ma is kell valami idegen, külső hatalom lehetőleg tekintélyuralmi vezetője, akikek az ájult tiszteletét megkövetelhetik embertársaiktól, szadeszesezve, buzizva, némelyik még zsidózva is. Lelki szükséglet.

Azzal, hogy a pápa tudatosan, saját választása alapján médiasztár lett, azt is vállalta, hogy mindez visszaüthet. Ha nem élt a tisztes visszavonulás lehetőségével, megtartva a hatalmat a végsőkig (amikor már ízlelni is képtelen azt), akkor ne csodálkozzon a reflektorfény negatív hatásain.

A vatikáni vezérkar felépítése egyébként sokban hasonlít a kommunista állampártokéra. A pozíciók minden szinten felülről való kinevezés és nem alulról választás útján töltődnek be, a legfelső pozíció élethosszig tart, megüresedése esetén a közvetlenül alatta lévő százegynéhány ember "választ" a tízegynéhány kiválasztott által eléjük rakott egy-két fő közül.

Számomra a pápa nem más, mint Európa utolsó, még alkotmánnyal sem rendelkező abszolut monarchiájának tekintélyura.