Lapszél

Erzsi nénik az ifjú szocialisták

Plébános barátom meséli: annak idején menynyire sajnálta Erzsi nénit. A faluban, ahol szolgált, az idősödő asszony minden vasárnap ott ült az első padban, soha nem késett egyetlen percet sem, s amikor a prédikációra került a sor, kissé sután, a hozzá nem értő ember mozdulatával kapcsolta be a már akkor is ódivatú magnetofont, hogy fölvegye azt, amit mond. Szégyellte kezében a készüléket, úgy tartotta, hogy szinte nem is tartotta. Fölvette a plébános szentbeszédét, de mintha nem vette volna föl - a pironkodás arcán erről árulkodott.

Ám mégis megtette minden vasárnap, mert félt a férjétől, aki munkásőr volt, s amint illik egy olyan embertől tartani (szerencsétlen, hatalom-illúzióval megbódított embertől), aki csak azt tudja skandálni: "munkásőrnek egy baja, egy baja, nincsen három élete, élete, egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere".

Így azután a községi, járási pártbizottság mindig tudta, mi folyik a templomban, s miután a pártfegyelem alapján a fölvett szöveget alaposan át kellett tanulmányozni (elvtársak, minden ránc a lepedőjükön búvóhely a klerikális ügynökök számára!), lassanként a jó szándékú, hatalom által fölhasznált emberek megtanulták a Jézus Krisztus-i üzenetet.

A mostani választási kampányban az ifjú szocialisták - hallom - magnetofonnal (bocsánat, fejlődik a világ: diktafonnal) ülnek be a templomokba, hogy rögzítsék a szentbeszédeket. S azután otthon (a pártbizottságon, volt pufajkások stb.) mély figyelemmel elemezzék.

Mondom én, tanulni lehet a szocialistáktól. Nem elítélni kell ezért őket, vagy netán félni emiatt. Sokkal inkább örülni! Rögzítsétek, hallgassátok, fiatalok! Egyszer, tízszer, százszor! Isten szava szól hozzátok. S legföljebb mi történik? Az, amit a kommunista időkben filozófiatanárom mondott, félrevonva a folyosón az egyik előadás után, amikor a francia marxista valláskritikus, Roger Garaudy került szóba: dialógust kezdett a kereszténységgel, s mert elég értelmes ember volt, maga is kereszténnyé lett.

Ne vonjuk meg az értelem meglétét a mai magyar ifjúságtól. Még akkor sem, ha ifjú szocialistáknak nevezik magukat, és diktafont szorongatnak is a markukban. Ha meghallják a szót, előbb-utóbb maguk is...

Jöjjenek a templomokba! De ne csak a választási kampány idején.
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.03.03/0304.html