Gémes Nellinek



Tuskó vagyok. Út szélén álló, korhadt vén tuskó.

Mesterlegények szögei lyuggatták testemet.

Egy öreg munkásőr cigarettát oltott el rajtam.

Egy menedzser rajtam kötötte be cipőfűzőjét.



Tuskó vagyok. Te oldalamon nyíló növényke vagy.

Parlagfű vagy, mondják az okosak.

Tíz forintot ér a szárad.

Kitépnek gyökerestül erőszakkal

mindenestül enyém voltál most az övék vagy s nem is tiltakozol.



Tuskó vagyok. Egy szánalmas, ostoba tuskó.

Le kellett volna rólad segítenem a ruhát.

De én csak bekötöttem a cipőm,

elnyomtam a csikket

s a tenyeredbe egy szöget

kalapáltam.