„ellentmondas ott lep fel, hogy egy bizonyos idopontban celod, hogy ugyanabban az iidopontban ne leegyen celod. ezt a cel elobbi definicioja nem engedi meg”

Nem itt lép fel. Hiszen megállapodtunk, hogy legyen a cél egy jövőbeli kívánalom. Így a cél kitűzése és teljesülése különböző időpont. Nem látom, hogyan lenne ez a céltalanság esetében problémás. (abban meg nem állapodtunk meg, hogy egy célnak konzisztensnek kell lennie a többi céllal. Mit jelent ez?)

Az ellentmondás ott van, hogy egy fogalmat nem lehet ráhúzni korlátlanul egy ember viselkedésére. Hasonló ez a szkeptikus paradoxonhoz. Kételkedik-e a szkeptikus abban, hogy kételkedik? A gond az, hogy egy szkeptikus magatartást nem adja vissza, csak jól közelíti az a mondat, hogy „mindenben kételkedem”.

Ráadásul a cél jelentésének tisztázásához (ami reménytelen), miért kellene logikailag megkötni magunkat, ha amúgy van értelme (ha homályosabb is) egy mondatnak. Nyugodtan lehet egy cél pl. komplex időhivatkozásokkal teli: pl. Az a célom, hogy a jövőben azt gondoljam, hogy a múltban helyesen cselekedtem. Ezt persze lehetne cifrázni. Én hasonlóan gondolom: Célom, hogy nyugodtan halljak meg:)

De hogy ne csak önreferenciáról beszéljünk, felvetettem az eszközök mibenlétét. Ha nincs eszközöm, a célt inkább vágynak nevezném. De ki dönti el, hogy mit tekinthetünk eszköznek. Utólag meg is jelenhet ez a kettősség: Ha valamit nem érünk el, akkor képesek vagyunk egy célt túlzónak, vágyálomnak nevezni, és az eszközök és körülmények hiányára panaszkodni. Nos ekkor ez cél volt, vagy vágyakozás? (erre utal c. is, ha jól vettem ki)