Még egy kis emlékeztető:

"Nekem aztán igazán nem áll érdekemben az uszítás, mert nem élvezem az otthoni "demokrácia" áldásait és szabadságát. Csupán néha érthetetlenül állok azon közöny előtt, ahogy honfitársaim eltűrik maguk között azokat, akik még nem is olyan régen kifosztóik, elnyomóik és hóhéraik voltak.
Az eltűrés talán a névtelenségben még elmenne, de ez nem áll fenn az állítólagos rendszerváltás után közel 10 évvel. A szavak helyett beszéljenek a tények.
Eljutott hozzám a hír otthonról, hogy a Belgrád rakparton működik egy ügyvédi iroda, melynek a társtulajdonosai: Eörsi Mátyás és dr. Bauer Miklós.
A hír szerint, ha minden jól megy, ez az ügyvédi iroda fogja létrehozni azt a megállapodást, hogy egy amerikai cég privatizálni fogja a temetést. A tárgyalások folyamatban vannak.
Az ügyvédi iroda egyik társát - ahogy írtam - dr. Bauer Miklósnak hívják. Kötelességemnek tartom elővenni a nemrégen megküldött könyvet, melynek az írója Gábor Róbert, aki 60 évvel ezelőtt csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz. A több mint 400 oldalas könyvben a párt történelmével foglalkozik, és említést nyer benne hagy az első május 1-ét 1890-ben ünnepelték. Vagyis a tévedések elkerülése végett nem egy olyan könyvből fogok részleteket közölni, melyet jobboldali propagandának lehet nevezni, fasiszta, náci tollával megírni.
Bauer Miklósról lesz szó. Hogyan látták a szociáldemokraták ennek az embernek a működését a kommunista uralkodás folyamán Magyarországon.
161. oldal: - "Péter Gábor legbelső munkatársai Bálint István, Balog Béla, Bauer Miklós, Csapó Andor, Décsi Gyula, (Mindszenty hercegprímást tartóztatta le Esztergomban R.L.) Dékán István, Farkas Vladimír, Janikovszky Béla, Károlyi Márton, Mátrai Tamás, Princz Gyula, Száberszky József, Szűcs Ernő, Tímár István".
166. oldal: - "Páter Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest elhurcolták az Andrássy út 60-ba. Államellenes összeesküvést akartak a nyakába varrni, de nem volt hajlandó vallani, ezért a kínzások minden fajtáját kipróbálták rajta. Többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe".
171. oldal: - "Farkas Vladimír egyre fontosabb beosztásokat kapott. 1950 második felében egy új osztály, a határon túli hírszerzés vezetője lett. A IX. alosztály vezetését Zsidi Gyula ezredes, volt pártalkalmazott vette át. Farkas Vladimír munkatársai az új osztályon a következők voltak: Tihanyi János, helyettes vezető; Vértes János, az angol-amerikai osztály vezetője; Sipos Károly, a jugoszláv osztály vezetője; Bauer Miklós, a nyugat-európai osztály vezetője; Mészáros József, az emigráns osztály vezetője; Mészáros István, a külképviseleti és elhárítási osztály vezetője".
173. oldal: - "1962-ben egy KB-ülésen Marosán György elmondotta, hogy Ries Istvánt az ÁVO-n 1950-ben agyonverték. Maradványait hosszú kutatás után egy váci meszesgödörben találták meg, a vasúti sínek mentén. A továbbiakban Marosán kifejtette, hogy Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVO-s alezredest. (1950-ben Bauert alezredessé léptették elő.)
Idézzünk csak a zsák és zsineg nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból: "beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni" (Bauer leírt szavai). Ugyancsak Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: - "Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt". Ries Istvánról volt szó. Ries István Farkas Vladimír szerint is agyonverték. Ő számol be arról is, hogy Bauer Miklós először csepegtetős módszerrel akarta vallomásra bírni. Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa".
182. oldal: - "Szendi György, illegális kommunista párttag, Bauer Miklós sógora volt. Péter Gábor közvetlen környezetéhez tartozott. Az évek során a PRO ÁVO-ÁVH majdnem minden osztályán teljesített szolgálatot. 1946. szeptemberétől a XI. alosztályba kapott beosztást. 1947-ben a IV alosztály helyettes vezetője lett. A Rajk per idején ő hallgatta ki Bauerrel együtt Noel H. Field-et. Ugyancsak az ő brutalitásuk miatt hozott Zsigmond Ernőné koraszülött gyereket a világra az Andrássy út 60. pincéjében. A jutalom itt sem maradt el: Szendi György, Bauer Miklós sógora, szabadalmi ügyvivői engedélyt szerzett és irodát nyitott Budapesten".
243. oldal: - "Amikor Ries István igazságügyminiszter tudomására jutott a "kékcédulás" szavazatok száma, kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon a szociáldemokrata rendőrtiszteket, ha a kommunisták nem vonják vissza a hamis szavazatokat, lemond miniszteri tisztségéről. Bán Antal iparügyi miniszter szolidaritást vállalt vele. Ries István 1950. júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért: Bauer Miklós ÁVO-s alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban".
A leírtak Gábor Róbert "Az Igazi Szociáldemokrácia" c. könyvében olvashatók.
Ismétlem: ez az ember ma szabadon él, boldogul, és egy jól menő ügyvédi irodának a társtulajdonosa Budapesten, a Belgrád rakparton.
Kérdem én a magyarság nevében: hogyan lehetséges az, hogy egy közönséges és kegyetlen gyilkos büntetlenül élhet egy állítólagos demokratikus országban?
Az ilyen égbekiáltó bűnök nem évülhetnek el! Az az ország, ahol ilyen gaztettek elkövetői ellen nem lép fel a törvény teljes szigorával, nem mondható szabadnak, demokratikusnak és törvényesnek.
Hogy a Bauer-család jellemképe teljes legyen, ennek a közönséges gyilkosnak a fiát Bauer Tamásnak hívják és ma az SZDSZ nevű politikai pártnak a képviselője. Hogy ez a fiatalember mennyiben lett demokrata vagy követi kommunista papája elvbeli politikáját, példa rá az alábbi pimaszság:
Debrecenben, a cívis városban, a Függetlenségi Nyilatkozat 1849-es, 150 éves évfordulójára és arra emlékezve, meghívták a református Nagytemplomba Göncz, Kuncze mellett Bauer Tamást is. A meghívó levelet Bauer Tomika a következő tartalmú levéllel utasította vissza: "Köszönöm a meghívást a Függetlenségi Nyilatkozat 150. évfordulójának alkalmából szervezett emlékülésre. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a megemlékezést "ökumenikus istentisztelettel" kapcsolják össze, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy egy magamfajta, született istentagadó részt vegyen rajta. Rossz, a magyar polgárosodás kossuth-deáki-eötvösi liberális tradíciójával ellentétesnek tekintem azt a szokást, hogy vallási szertartással ötvöznek állami, önkormányzati, közéleti eseményeket, ami kiközösíti a más világnézetűeket. Bauer Tamás, SZDSZ".
Bauer Tomika elfelejti, hogy az egykori Kossuth-Deák-Eötvös-féle liberális felfogás ég és föld különbség a mai, SZDSZ, MSZP által terjesztett, liberalizmustól. A mai liberalizmus az ő képükre teremtett demokrácia, melynek semmi köze a múlt századbeli három nagy magyar államférfi által vallott liberalizmushoz.
Csupán abban nem vagyok biztos, és a kis ördög kérdezgeti tőlem: - mi lett volna, ha ezt az emlékülést, mondjuk a debreceni zsinagógában tartották volna meg. Akkor is távolmaradásával tüntetett volna az istentagadó Bauer Tomika? Kétlem.
Hiába, és ez beteljesedett a Bauer családnál: az alma nem esik messze a fájától... Ez még nem volna baj, hiszen ez csak egy régi mondás. Viszont a rothadt fát ki kell vágni, az egészséges földből hogy ne termeljen vadalmát, amivel megmérgezheti azt, aki beleharap...
Ezért kérdeztem írásom címében: Meddig tűritek?

Révffy László
Anglia
történelem tanár"