Az állapottal gond van, már ha nem egy időpontra, hanem időtartamra vonatkoztatjuk. A (tartós) céltalanság ilyenformán ellentmondásos és értelmetlen fogalom lenne. Pl. célom, hogy ne legyen többé célom, vagyis céltalan legyek. Hogyan értelmes ez szerinted?

A magamra vonatkoztatott célokkal általában ez a helyzet szerintem: hogyan lehet a cél tárgya és alany ugyan az? De ha a külső célokat is valamilyen lelki kielégülésnek veszem (vagyis öncélnak), akkor meg mindennel. Teljesült-e az a célom, hogy autót szeretnék, ha már nem szeretnék autót?