Figyi Carnap!

A cél nem egy matematikai, logikai fogalom, hanem közkeletű. Ha a logikát használjuk egy nem logikai természetű fogalomra, könnyen ellentmondásra jutunk. Mondok párat (100-at tudnék):

Logikusnak tűnne, hogy a cél (per def.) valami olyasmi, ami nincs meg, de el akarjuk érni. Tehát nem lehet olyan valami cél, amit jelenleg is birtoklok. Ezek szerint, ha boldog vagyok értelmetlenség az, hogy boldogság legyen a célom.

Persze ez így hülyeség. Módosítsunk kell: legyen a cél valamilyen rögzített jövőbeli állapot. Ezzel is gond van: hogyan definiálhatom saját jövőbeli állapotomat most, ill. hogyan tudom ezt később összevetni. Ebbe most nem mennék bele.

Más: A cél hétköznapi fogalmába az is hozzá tartozik, hogy legyenek befolyásoló eszközeim, amiket a cél érdekében mozgósítok. De lehet-e azt mondani, hogy az az egysejtű, aki mindig a fény felé mozog, vagy a hajtás, ami a fény irányába növekszik, célzottan tenné ezt?
(itt nem az öntudatosságra, hanem az eszközök mibenlétére célzok: elég az, ha azt gondolom, hogy vannak eszközeim?)

Aztán persze jöhet még a szokásos ellenérv is: Lehet-e cél a céltalanság stb.. nem folytatom inkább, ha logikázni akarsz a célról logikai definíciót kell adnod.