Nem tudom, a cseheknél ez hogy ment.
Azt se tudom, hogy nálunk ez sikerülhetett volna vagy sem, és hogy biztosan jó megoldás lenne.

Azt viszont tudom, hogy azon kár rágódni, hogy mit kellett volna csinálni.
Szerintem az egyik legnagyobb baj ez az állandó visszanyúlkálás a múltba, a jogos vagy vélt sérelmek újbóli felhánytorgatása...

Megértem, hogy sokakat zavar, hogy olyan emberek lehetnek irányító pozíciókban, akik erősen kötődnek a múlthoz, de szerintem nem ez alapján kell megítélni, és nem lehet őket kizárni a közéletből. Már csak azért sem, mert amennyire tudom, a jobboldali pártokban is akadnak emberek, akik rendelkeznek némi pártállami múlttal, vagy nem?

Sőt, én 89-ben felnéztem Orbán Viktorra és tiszteltem a radikalizmusáért, bátorságáért, szókimondásáért, és azért, amit akkor számomra képviselt, én úgy éreztem, közelebb volt a liberális jellegű eszmékhez, mint a konzervatívizmushoz, emlékszem, még a farmeros képviselői korszakában hányszor bírálta keményen a konzervatív oldalt is. Annyira, hogy az első választásokon a Fideszre szavaztam.

Ehhez képest számomra elfogadhatatlanná, hiteltelenné vált, ahogy nagyon ügyes manőverezéssel átsiklott az ő térfelükre, kiváló érzékkel terjeszkedve és beolvasztva/felszámolva/minimalizálva a konkurrens pártokat létrehozott a kicsi, de hozzám közel álló eszmeiségű pártból egy súlyos, erősen konzervatív, számomra teljességgel idegen retorikájú és családokat, barátságokat szétziláló tömegmozgalmat. :((((

Sajnos nekem ez ugyanúgy a "mindent a hatalomért" című mutatvány, mint az exállampárti funkciké.