Azt mar a Nitsch-ugy ota tudjuk Bencsiknek koszonheton, hogy Semjn nem ismeri a Bibliat. Akkor estere egy kis apro sztori gondolkodni a ket Zsoltiknak a Bibliabol !

Dávid (akinek törzséből származott a Szentírás szerint Jézus is) és Jonatán története (I. Sámuel 18 – II. Sámuel 1).

Jonatán, Izrael királyának, Saulnak legidősebb fia szoros barátságot köt a Góliátot legyőző Dáviddal. „Úgy szerette őt, mint saját lelkét.” (18:1) Saul hamarosan féltékenykedni kezd a hírneves katonára. Ellenséges terveibe bevonja fiát is, ám az látványosan Dávid mellé áll, mert „nagyon szereté őt”. Saul ezért mind inkább megharagszik Jonatánra. Egy ízben így fakad ki fia ellen:
„Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát (ti. Dávidot) a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára.” (Samuel I. 20/30)
Ezt követően Dávid véglegesen elbujdosik. Előtte azonban érzelmes búcsút vesz Jonatántól. A továbbiakban már csak egyszer találkoznak, egy erdei rejtekhelyen, ahol megújítják „szövetségüket”. Többé nem látják egymást. Nem sokkal később Jonatán elesik egy ütközetben. Hírt kapván a tragédiáról, Dávid keservesen siratja barátját. Fájdalmát és kapcsolatuk intimitását így adja vissza a neki tulajdonított gyászdal egyik verse:
„Sajnállak testvérem Jonatán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.” (Samuel II. 1/26)