A kép láttán nem bírom megállni, hogy ne meséljem el:::

 

aug. 20-án a barátainkkal töltöttük a napot,

elmentünk ebédelni a ...-be.

 

A barátnőm annyira ízesen ecsetelte az étterem specialitását, a Gombócot,

hogy, bocsi, a kezem már nagy G-t ír mindig... hesss-hesss----

szóval mindenkit rábeszélt a Gombócra.

Izé: gombócra

Asszem, túrós volt.

 

Na, ettünk-ittunk, jöttek a Gombócok.

Jaj: gombócok. Na.

 

Sápítoztunk ezerrel, egy gombóc, kb. 6-ot tett , ki, rövidítve: G6 - Gombóc6... :))

 

Na, és akkor az én kedves barátném elkezdte legyűrni a gombócokat,

de csak gyűlt-gyűlt a szájában, lenyelni nem bírta, annyira jól volt lakva,

mi meg cukkoltuk, hogy Te beszéltél rá,

szegény csaj, gyűrte befele, de a végén a pofija kétoldalán dudorodtak a Gombócok, így: 0

 

és hát nem akart lemenni....

 

Na, azóta is kap szegény eleget a fejére,

ha már nem bírunk enni,

mindig azt mondjuk, hogy: Gombóc-effektus.....

ami azt jelenti, hogy  csak gyűjtjük a kaját a pofazacskónkba, de már le nem megy... :)

Nem sértettelke +, ugye, Mogyoró?