Süketelsz, kedves Gábor.

Amiröl beszélsz, az részben világpolitika, és ezért tegyél szemrehányást a nagyhatalmaknak.

Ha máskor nem, 56-ban kiderült, hogy milyen kellemes konszenzus alakult ki közöttük, - mi pedig számukra nem voltunk tényezök.

Az viszont egyátalán nem mindegy, hogy a mai fiatalok hogyan ismerik meg a múltat. Alapvetöen hibás elképzelésnek tartom, ha  idealizált képet mutatunk fel nekik magunkról, - a hösies, bátor, ámde sorüldözött nép képét, - ahelyett, hogy értékeink mellett bemutatnánk büneinket, tévedéseinket, baklövéseinket is.

Az is zavar, ha a valóságot legendákkal akarjuk helyettesíteni, vagy gyülöletkeltö mesékkel traktáljuk utódainkat.

Aztán - csak a tárgyilagosság kedvéért: A Rákosi rendszer egy torz, a sztálini személyi kultusz által deformált társadalmat épített, amelyben elvonták a demokratikus szabadságjogokat, elnyomták a nemzeti érzést, és a törvényességet megcsúfoló, sok esetben koncepciós  eljárások keretében léptek fel - esetenként halálos ítéleteket hozva - a sztálinista politika valós és vélt ellenségei ellen.

De, mindezek dacára és még  ezek mellett is fejlödött, újjáépült a háború által lerombolt Magyarország, földet kapott a paraszt, megkezdödött az iparosítás és óriási társadalmi mobilitásnak nyitott teret a politika.

56-ban pedig a vérben tapiskolás azt jelentette, hogy megtorolták a rendszer elleni fegyveres támadást, mint tették ezt akkor és azóta mindenhol a világban. Forradalmárkodni veszélyes üzem.

A Kádár rendszer pedig nemhogy visszavetette az országot, hanem még ma is annak eredményeit éljük fel, pedig már 15 éve vége lett...

És mindez következménye volt annak, hogy a náci Németország mellé sorakozva anno megtámadtuk a Szovjetuniót, - hogy ennek egyéb következményeiröl ne is beszéljünk...

Gáborkám, egyre többet írsz és egyre kevesebbet gondolkodsz.

Fordítsd meg a módszert, ha javasolhatom...

:O))))

:O)))