Arról nem is szólva, hogy már másodszor. Ugyanis 1918-ban magyar csapatok is részt vettek Ukrajna megszállásában, s a helyi lakosság már akkor sem örül nagyon nekünk.

Más. Itt van egy dokumentált nemi erőszak 1945-ből:

A 26 éves L. M. lébényi lakos a következõképpen vallott a tisztiorvos hivatali szobájában: “Ez év június 18-án Lébény községben este 10 óra tájban, amint a varrónõtõl hazatérõben voltam, 2 orosz feltartóztatott, letepert és mind a kettõ erõszakot vett rajtam. Pontosan négy hétre, július 16-án pedig este 8 óra körül a vasúti sínek mentén Mosonból biciklivel igyekeztem haza. Egy orosz a biciklimet akarta birtokba venni, de mikor sírásra fakadtam, a biciklit meghagyta, rajtam azonban erõszakot követett el. Utolsó rendes vérzésem június hó 7-én volt. Vérzéseim 3–4 napig szoktak tartani és a legtöbbször négy hetente jelentkezik. Volt azonban idõ, amikor csak hat hétre kaptam meg a bajomat. A várt idõre a vérzésem nem érkezett meg, terhesnek éreztem magam s mivel akaratom ellenére kapott terhességet kihordani nem akartam, kérem kórházba utalásomat, hogy terhességemtõl megszabaduljak. Mást elõadni nem kívánok, a jegyzõkönyvet, mivel panaszom felvétele helyesen történt, aláírom.”¹² A nemi erõszak esetekre vonatkozó becsléseket az is bizonytalanná teszi, hogy pl. L. M.-et összesen hárman erõszakolták meg, és kérdés, hogy az esetet a többszöri megerõszakolás, vagy a megerõszakolt nõk száma alapján számoljuk-e.¹³