Árvaházban

Tudom mit kell tenni, de kezem megbénul,

Ha segíteni akar csendben, hangtalanul.

Lelkem vékony húrjain senki sem hangol,

Nincs zene fülemben, köröttem sír honol.

Lepereg rólam minden hívás, kérés,

Mint falra hányt borsó, nincs célba érés.

Nem hat meg a jajszó, üres a zsebem,

Pedig még tegnap cukrot raktam bele.

Hol van már a tegnap, tán nem is volt,

Tartalom nélkül üresen koppan a szó.

Nem látok kiutat, hát hiába várom,

Hová mehetnék, hisz máshol is ezt látom.

Kezem a zsebemben, céltalanul matat,

S jé, egy cukorka csak benne maradt!

Felnézek, s épp egy gyermek tekint rám,

De visszatükrözi, hogy arcom szomorkás.

Forduljon a kocka, rakd félre bánatod!

S egy mosoly köszöni, hogy tovább nem váratod.