Az utolsó gyertyacsonk

Megriadva fordulok el minden piszoktól,

Mert segítőm erejével maga után vonszol.

Többeket is segítene, őket is úgy vonná,

De szomorú... Ott senki sincsen most már.

Mindig féltem tőle, pedig sohasem ártott.

Lehet most már késő, mert láthatom a lángot.

Tudom én már, félnem mástól kellett volna,

De lassan eltűnik üres lelkem volta.