Mondjuk, én sem szeretném, ha a fiam homoszexuális lenne. Az is igaz, hogy a homoszexualitás nem ráhatásra alakul ki (szóval, hogy nem szakállas bácsik ejtik bűnbe a gyereket). Tehát az emberben hajlamnak kell lenni ezzel kapcsolatban, így mondhatjuk azt, hogy ez valamilyen szinten genetikailag kódolt.

 

Meg az is igaz, hogy - a fentiekkel ellentétben -  a pszichiátria ma már normál variánsként kezeli a homoszexualitást, azaz nem genetikai defektként (bocs), hanem pszichés és normális jelenségként.

 

És végül az is igaz, hogy nagy birodalmak és kultúrák virágoztak, melyek nyiltan hirdették pl. a férfiak közötti homoszexulaitást.

 

Ha ma Magyarországon pártosítani kellene, hogy ki támogatja leginkább az ilyen törekvéseket, mindenkinek azonnal az szdsz jut eszébe. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden honoszexuális szdsz-fan. Ennek lehet az oka a liberális polgárpukkasztás, meg az anarchia iránti elkötelezettség, én nem tudom, pontosan mi.

 

Szóval én nem tiltakoznék az szdsz helyében, mert bizony, ő az egyedüli párt, amelyik nyíltan felvállalja a homoszexuálisokkal való együttműködését. Ezt bizonyítja írásod 4. bekezdése is.

 

Semlyén Zsolt nem hiszem, hogy hibát követett volna el. Lehet vitatkozni, hogy szakállas, kapafogú, nagyfülű, vagy kopasz férfit kellett volna mondania, de azért valljuk be, ezen csak a paranoid lelkületűek méláznak el.

 

Végül a toleranciáról. Ma a legintoleránsabb párt az szdsz. Képtelen más véleményt elfogadni, mint az övét. Ellenkező vélemény esetén azonnal farkast kiált, előjön az intoleranciával, a szélsőségességgel, meg egyéb, könnyen kimondható dolgokkal.

 

Merthogy Semlyén véleménye is egy vélemény. Amivel persze, nem érdemileg foglalkozik az írásd, hanem érzelmileg.