Hm! Lássuk csak: én nem azt akarom elvitatni, hogy vannak Jókai-olvasók, meg hogy vannak, akik számára élmény minél nagyobb kagylóval meregetni a nyelv tengeréből*, csupán azt jeleztem, hogy szerintem nem ez a többség. Természetesen, aki valóban olvassa, azzal kapcsolatban evidens, hogy pl. megszavazza. De én nem róluk, vagy MrsBennet-ről beszéltem.

És ha itt van a láthatáron egy kezdeményezés, ami olvasókat akar teremteni, szerintem szembe kell néznie azzal, hogy nem fognak tömegek állni a vastag könyvgerincek mellé. Egyre kevesebb idő jut az olvasásra - legalábbis olvasáskutatók szerint. Ha klasszikuslistát állítunk fel, akkor azzal véleményem szerint csak tovább tartjuk fent a valamiért klasszikussá váltak terrorját. Egy kis pezsgés kellene. Én ezt várom ettől a TV-műsortól. A sutba az Egri csillagokkal, meg a Légy jó mindhaláliggal. Rólad szól a mese! - ezt kellene valahogyan célba juttatni.

Nyilas Misi vagy Bornemissza Gergő nem mai figurák. Minden korban megvoltak az olvasói igények, s ha nem sznobság vagy hobbi állt mögötte, akkor egyértelműen a válaszkeresés. Egy helyzetre, amelyet az olvasó akkor él át, vagy amely valamilyen személyes ok miatt foglalkoztatja. Egy drága professzorom úgy beszélt a biedermeier művekről, hogy "ez volt az első olyan korszak, amelynek darabjait az emberek a kis életkéjükre vonatkoztatták". Ha valaki ezt Jókaiban találja meg, akkor neki a maga szempontjából biztosan igaza van. De normává tenni - kissé önkényes dolog. Ezért sikk ma is nem-elolvasni a kötelező olvasmányokat. Nekem csupán egyetlen kötelező olvasmányom tetszett - az érettségiig. A többi elől menekültem. Mégis szeretem az irodalmat.

*itt linkként Kosztolányi Kagyló és tenger c. cikkének kellene állnia, de az interneten fellelhetetlen.