Fájdalomévek

Szemeim előtt fájdalomévek suhannak,

De a mosolypillanatok célt mutatnak,

Ám bennük kapaszkodni nehéz,

Mert mit is lát, ki az égből lenéz...

Szomjazva a tenger mélyén,

Egyedül a tömeg szélén,

Magányosan, meg nem értve,

Nehéz az út minden lépte,

Hisz jóakaród simogató kezét,

S vigaszt súgó lélegzetét,

A végtelen visszatartja még,

Pedig vágyik segíteni rég.