Nekem, szigorúan nekem kell papás-mamás-kisgyerekes könyv. Őrült vagyok persze, hisz mit tudhat az irodalom az igazi papákról és mamákról... csak kiváncsi vagyok.

Él bennem egy tévhit, de űzzétek ki belőlem példákkal, miszerint az íróknak általában csak szüleik, testvéreik vannak, szeretett párjuk, gyerekük alig. (Bár talán nem is kell nekik, a tehetség megteremti saját élő-világát.)

Egyébként, egy éve talán, kaptam egy nagyon aranyosat, ami nekem kiskoromból kimaradt, de így, öreg fejjel is, nagyon jó volt olvasni vagy épp felolvasni egy bájos kislánynak: a Kököjszi és bobojszát.